A csecsemő 300-szor nevet egy nap alatt átlagosan, a tizenéves már csak hatszor, a huszonévesek négyszer, a hatvanasok csak 2 és félszer.
Hogyan válunk vidám babából örömtelen felnőtté, és hogyan hozzuk vissza az örömöt tudatosan?
Olvasni, vagy videót nézni szeretnél inkább?
Itt a videó, alatta pedig a cikk.
A videó 25 perc. Hosszú lenne az örömre rászánni ennyi időt? Nekem sok évig tartott megérteni a jelenséget, és megtalálni a megoldást. Ezt kapod most 25 percben.
A felnőttek megkeserednek, és én is így tettem
Ezt a felnőttkori megkeseredést már gyerekként se értettem. Emlékszem, ahogy a felnőttek unalmas beszélgetéseit hallgattam. Szidták a főnököt, bírálták az ismerősöket, és haragudtak a rokonságra.
Arra gondoltam, hogy a felnőttek valahogy nagyon elrontják az életüket.
Egész lényem tiltakozott az ellen, hogy ez lenne az élet.
Azt tartogatná az élet, hogy gyerekként boldog vagyok, majd az izgatottan vágyott felnövés ilyen szánalmas felnőttlétet hozna?
Képtelen voltam elhinni, hogy az élet ilyen igazságtalan és hazug lenne, ezért figyelni és keresni kezdtem.
Eltelt néhány évtized…
Egy több összetevős életválság közepén azt vettem észre, hogy pontosan olyan unalmas, panaszkodó, elégedetlen és örömtelen felnőtté váltam, akikre gyerekként rácsodálkoztam, hogy őket meg mi lelte.
Tele voltam szorongással, félelemmel és szomorúsággal. Én is húztam az igát, én is hajtottam a számlákra, én is leszoktam a nevetésről, ahogy szinte mindenki más.
2015 őszén egyszer a kétéves lányom jelenlétében valamin hangosan elnevettem magam, mire a lányom aggódva kapta fel a fejét:
– Apa, veled mi a baj?
Elfelejtünk nevetni, miközben a nevetés védi a szív- és érrendszeredet, csökkenti a stresszhormonok szintjét, erősíti az immunrendszeredet, és csillapítja a fájdalmadat. (Nem furcsa, hogy meg kell indokolni, hogy azért érdemes nevetni, mert egy sor jótékony élettani hatása van? Mintha az önmagában nem lenne elég, hogy jól érzed magad tőle.)
Olyan lelkesen akartam dolgozni, ahogy a lányom játszik
Az ő játékos világfelfedezése, életszeretete és ártatlan kérdése rámutatott arra az éles szembenállásra, ami a gyerekkori énem és jelenlegi állapotom között feszült.
Hogyan vette át az eredendő nevetés és jókedv helyét az a megkeseredett hozzáállás, ahol a nevetés megdöbbenést keltően idegenné vált?
Ahogy a lányomat folyamatosan figyeltem, sok felismerést tettem.
Az egyik az volt, ahogy ő állt a játékhoz, és ahogy én a munkához. Azért ez a párhuzam, mert ami a gyereknek a játék, az a felnőttnek a hivatása.
Ahogy reggel fölkelt, lelkesen szaladt játszani. Alig várta, hogy kezébe vehesse a babáit, és órákig eljátszott velük.
Ezzel szemben én úgy éltem meg a munkát, hogy már megint nem hagynak békén, már megint menni kell. Pedig akkor is szerettem a hivatásomat, csak túlhajtottam magam és életválságban voltam.
Ekkor fogalmaztam meg magamban azt a célt, hogy ugyanolyan lelkesedéssel akarok dolgozni, mint ahogy a lányom játszani megy.
Ezt a lelkesedést szerettem volna újraéleszteni és átvinni a felnőtt életbe.
Fogalmam sem volt akkor, hogyan fogom megvalósulni, de a vágy és a szándék már megszületett és kijelölt egy irányt.
Biztos, hogy utálni kell a hétfőt?
A közgondolkodásban a hétfő reggel az a lesújtó időpont, amikor az 5 napig tartó szenvedés elkezdődik, a péntek délután pedig a felszabadulásé.
Biztos, hogy ennek így kell lennie? Nem lehetséges úgy dolgozni (és azt), hogy alig várjuk, hogy elkezdhessük?
Mint a gyerek a játékot.
Úgy gondoltam, nem a világ romlott el, hanem én. És ha elromlottam, a világot is rosszabb hellyé változtatom. Ha pedig én romlottam el, az jó hír is, mert magamat meg tudom szerelni.
A megoldás keresése éveken át tartott, és közben egyre jobban lettem. Ahogy belülről változtam, úgy tudtam megváltani a környezetemet, az életterületeimet. Luhman jól mondta, mindig a rendszer (vagyis az ember) teremti meg a környezetét. Emiatt a környezet egyfajta tükre az embernek.
Miután a magam Augiász istállójából kihordtam a trágyát, és visszaszereztem az örömöt és a boldogságot, észrevettem, hogy milyen sokan vannak most ott, ahol én voltam akkor.
Nekik szól ez a cikk.
Gyerekként az örömöt keresed, aztán csak a kötelesség marad
Gyerekként az örömet kerested az életedben. Azt és csak azt csináltad, ami örömet szerzett neked. Ugyanakkor nagyon ügyesen megtaláltad olyan dolgokban is, ami a felnőtteknek már semleges volt. Például egyszer azt mondtam, hogy kígyóuborka, megnevettetett egy kisfiút. Gondolom, elképzelt egy kígyót, ami uborka is egyben.
Mikor szoktunk mi, felnőttek egy szón nevetni?
Ahogy gyereként nősz, egyre kevesebb a szabadságod, és egyre több a kötelességed. Iskolában tanulnod kell, napi 7 órát ülsz, miközben sóvárogva nézel ki az ablakon, és a tárgyak egy jó része nem is érdekel. Otthon vár a házi feladat, rendrakás, segítség a szülőknek. Majd dolgozni kezdesz, ahol már lógni se lehet, és nyári szünet sincs.
Napi 8-9 órát ülsz egy irodában, ahol az a feladatod, hogy pénzt termelj a cégnek. Heteken át, hónapokon át, éveken át, évtizedeken át.
Akkor is csinálnád, ha nem fizetnének érte?
Jó esetben elköteleződsz, lesz családod, gyerekeid, újabb és újabb dolgokért vállalsz felelősséget. A házasságok kb. 50%-os eséllyel válással végződnek, így újra kell tervezned az életedet, és túllépve a fájdalmadon újra összerakni magadat. Újabb kapcsolataid lesznek, ezekben is csalódhatsz, egészségügyi problémáid lesznek. Ennél a pontnál örülsz, hogy luk van a seggeden.
Ha jó a személyen belüli intelligenciád, beazonosítod magadban a félelmet, a szomorúságot, a csalódottságot, a fájdalmat, elhanyagoltságot, dühöt, kiégést, szorongást. Egyre kevesebbre tartod magad, majd sokan egyenesen utálni kezdik magukat.
Boldogság? Úgy érzed, nem is lehetnél tőle távolabb, és arra gondolsz, ez a költők tündérmeséje.
Az örömkeresés és a kötelességből végzett tevékenység aránya és fontossága teljesen megfordul
Vagyis az, hogy örömöt élj át, az a sokadik helyre kerül. Persze érzed, hogy fontos lenne, mert a benned élő gyerek néha tombol. Néha kitör, és ilyekor teszel olyat, amit később megbánsz.
De miért kezd le tombolni a belső gyerek?
Mert jól akarja magát érezni. Örömet szeretne. Önfeledtséget szeretne. Játszani szeretne.
Most.
Nem 3 hónap múlva, amikor szabadságra mehetsz 1 hétre az 52-ből. A gyerek a jelenben van, ő most akar örömet átélni. Ráadásul már annyiszor kért, hogy dühös lett.
Lakik benned egy gyerek. Hogy van?
Téves az a gondolatmenet, hogy a lelkedben egy lineáris változás zajlik, és a gyerekkori éned felnőtt énné válik. A belső gyerek – hasonlóan a többi alszemélyiségedhez – megmarad. És mellette, azaz nem helyette, megszületik a belső felnőtt is.
Kezdetben tehát van a jól fejlett belső gyerek, és a belső felnőtt lehetősége.
Aztán ez a belső felnőtt elkezd fejlődni, és eszményi esetben a belső gyerek is megmarad.
Végül kialakul egy egészséges felnőtt és egy egészséges belső gyerek.
Ez azonban a legritkább esetben történik.
A leggyakoribb az, hogy ahogy a belső felnőtt fejlődik, elnyomod magadban a belső gyereket. Végül ott van egy kifejlett belső felnőtt, és egy elhanyagolt és kirekesztett belső gyerek.
Mik a jelei, ha a belső gyerek elhanyagolt?
Ebben a táblázatban látod összefoglalva az elhanyagolt és az egészséges belső gyereket.
Tanulmányozd át alaposan!
Mi a belső gyerek, és mi a belső felnőtt?
A belső gyerek lényednek az a része, aki játékos, spontán, érzékeny, vidám, kreatív, könnyed, ösztönös, érzelmi és önfeledt. Álmodozó. A jelenben él. Felelőtlen és következetlen, hangulati és szeszélyes. Ha meg akarod érteni, figyelj meg egy gyereket. Vagy egy nagy gyereket: mondjuk egy hippit. (A videóban 12:17-kor pont feltűnik egy.)
A belső felnőtt komoly, tervező, elemző, logikus, okos, érett, előre látó, tudatos, értelmi és akarati. Megvalósító. A jövőben él. Felelősségteljes és következetes, kiszámítható, megbízható, eredményes és gyakorlatias. Ha meg akarod ismerni, figyelj meg egy üzletembert.
A belső felnőtt és a belső gyerek kapcsolata tesz gazdaggá
A felnövés nem mindig eszményien alakul, így beszélhetünk olyanokról, akiknek a belső felnőtt nem alakult ki megfelelően, és olyanokról, akik elhanyagolják a belső gyereküket.
Amikor nem alakul ki megfelelően a belső felnőtt, az illető gyerek marad, és nem vállal felelősséget az életéért. Szórakoztató és vidám társaság, jól érzed magad vele, de nem akarnál vele élni. Nincs pénze, sodródik, céltalan, szétesik az élete. Ő La Fontain meséjében a tücsök.
Amikor a belső felnőtt kialakul, de emellett a belső gyereket elhanyagolják, az illetőnek van egy rendezett, kiszámítható élete, anyagi biztonsága. Ugyanakkor komor, rideg, rugalmatlan, aggódik, szorong, savanyú, unalmas társaság. Ő a mesében a hangya.
Melyik a jobb? Egyik sem.
Mindkettőre szükséged van a boldog élethez.
Ugyanúgy, mint ahogyan egy jó szülő kézen fogja a gyerekét, leviszi a játszótérre, szaladgál vele, mesét olvas neki, gondoskodik róla, úgy a te belső felnőtted is fogja kézen a belső gyereket, kérdezze meg, hogy érzi magát, mire vágyik, és lehetőség szerint adja meg neki.
Ha kettejük között sikerül egy jó kapcsolatot kialakítanod, lelkesen fogsz dolgozni menni, lelkesen fogod elvégezni a feladataidat, mert visszajön az az érzés, hogy szeretsz csinálni dolgokat. A munkád többé nem teher, hanem öröm, az ismeretlen többé nem félelmetes, hanem izgalmas.
Kialakul egyfajta bizalom és magabiztosság, mert a belső felnőtted mindig ott van a belső gyereked mellett, és gyógyítja, fejleszti, gondozza, megvédi. Megszületik a lelki egyensúly, a béke, összhang és az egység önmagaddal, az önmagaddal való jó kapcsolat, ami a társas kapcsolatok alapja, és az ok nélküli öröm és boldogság.
A jó kapcsolat egyik jele, hogy semmiféle szükséged sincs pótszerekre, pótcselekvésre, mert alapjáraton jól érezd magad. Nem kell innod a buliban, hogy feloldódjanak a gátlásaid, mert folyamatosan spontán és természetes, laza vagy. Nem kell elködösítened a világot füsttel, mert biztonságban érzed magad benne.
Vannak álmaid, és van erőd és eszed megvalósítani őket. Amikor már régóta kapcsolódsz, azt veszed észre, hogy úgy élsz, ahogy megálmodtad, és elégedett vagy a sorsoddal.
Már nem úgy érzed, hogy az élet egy harc a túlélésért, hanem úgy érzed, az élet egy játék, egy tánc.
Fel tudod ismerni, mikor kell kilépni egy munkahelyről vagy egy kapcsolatból.
Bátran szembeszállsz az élet kihívásaival, mert tudod, ha elesel és megsérülsz, mindig van ott valaki, aki megvigasztal.
A belső felnőtt és a belső gyermek kapcsolatának ajándékai felmérhetetlenek. Ezt nevezem gazdagságnak.
Öt segítő kérdés az öröm visszaszerzéséhez
Hogyan szerezd tehát vissza a lelkedet, ha elveszett?
Most már tudod, a lélekvesztés egyik oka a belső gyerek elhanyagolása.
A megoldás az újrakapcsolódás a belső gyerekhez. Ebben az alábbi kérdések segítenek:
- mit érzek?
- hogy vagyok
- mire vágyom?
- mi okoz számomra örömöt?
- mi lelkesít?
Gyakran fel szoktam tenni azt a kérdést másoknak, hogy milyen örömforrások vannak az életében. Sokszor nem kapok választ, mert lefagy az illető.
Ha nem tudjuk, mi szerez örömet, hogy adjuk meg magunknak?
Minél jobban és minél régebb óta hanyagoltad el a belső gyereket, annál nehezebben fogsz választ kapni. Legyél türelmes, és figyelj a belső hangra. A fenti táblázatokat áttanulmányozva idő és kellő gyakorlat után könnyedén be tudod majd azonosítani, hogy a belső párbeszédedben melyik hang kihez tartozik.
Mivel a belső gyerek lényének titka az örömelv, ezért őt örömteli élményekhez kell hozzájuttatnod.
Mint gondolsz, kinek a feladata örömteli élményekhez juttatni a belső gyereket?
A belső felnőttnek, aki tervez és megvalósít.
A belső gyerek vágyik, a belső felnőtt pedig teljesíti a kérését. Ez lehet egy kis olvasás, játék, egy találkozás, kirándulás, egy finom étel, egy utazás, egy új dolog megtanulása. Ha pedig olyan kér, amit akkor és ott nem tud megadni, vagy erkölcsileg kifogásolható, akkor megbeszélik egymással, és a belső felnőtt kitalálja a megfelelő megoldást.
A belső gyerekre jellemző örömelv segít felébreszteni a megismerési vágyadat, és felfedezni a világot. Újra megszületik a rácsodálkozás pillanata, amikor látod, ahogy egy pillangó megrebbenti a szárnyát egy virágon.
Az örömelvet gyerekkorodban ösztönösen alkalmaztad. Felnőttként alkalmazd tudatosan. Ennek egyik módja, hogy felismered, mikor és mi ad örömet, és ezt add meg magadnak.
Lehet, hogy amikor a belső gyerek jelzi feléd az igényét egy vággyal, egy érzéssel, a belső felnőtt a szokásait és félelmeit követve az válaszolja neki:
– De minek? Erre nincs idő, mert éhen fogok halni, ha pénzkeresés helyett a szeszélyeiddel foglalkozom.
Valójában akkor halunk éhen lelkileg, ha nem tápláljuk a belső gyereket.
Hogyan alkalmazd az örömelvet felnőttként tudatosan?
Ha megadod neki az örömet, cserébe lelkesedést, vidámságot és kreativitást ad a munkádhoz.
Az örömelv egy szemlélet, ami nem korlátozódik a belső gyerekre való figyelésre. Ez azt jelenti, hogy a meglévő dolgaidat is elkezdheted játékosítani. Kitalálhatsz magadnak történetet a takarításhoz, vagy megjutalmazhatod magad valamivel a takarításért való munkáért cserébe, így már várni fogod legközelebb.
Az örömelv alkalmazása az is, hogy önként belépsz az ismeretlenbe, miközben semmi nem kényszerít rá, és elkezdesz újat tanulni. Ez bármi lehet, bármilyen terület, ahová eddig nem hatoltál be. Zene, főzés, nyelv, sport, tudomány, művészet – bármi.
Az ismeretlenbe lépés mindig izgalommal tölt el, és ez az izgalom a gyermeki lét egyik sajátossága, ami a kiégés ellentéte. Ahogy megismered az ismeretlent, azaz tanulsz, elsajátítasz: sikerélményt fogsz átélni. Ez a sikerélmény mozgásba lendíti a tanulás kerekét, és vágyni fogsz arra, hogy másnap megint újat tanulj.
Az újabb tanulás újabb sikerélményt, magabiztosságot és ösztönzőerőt fog adni. Úgy fogod érezni, semmi sem állíthat meg. Amellett, hogy elsajátítasz egy új készséget, örömmel is megjutalmazod magad.
Ez annak az állapotnak az előszobája, amikor lelkesen mész dolgozni.
Arra figyelj, hogy a megfelelő mértéket betartsd. Ha túl sokat vársz el magadtól, az kudarchoz vezet, és a belső gyerek nem fogja élvezni a folyamatot. Ha túl keveset, nincs meg a megfelelő kihívás. Akkor hagyd abba, amikor még élvezed, vagyis az utolsó érzelem az öröm legyen.
Ezt a zsonglőrködésben úgy érem el, hogy az épp tanulás alatt lévő új trükköt akkor hagyom abba, amikor már sokszor sikerül kidobni. Ez a kiemelkedő teljesítmény sikert és örömöt ad. Ha nem megy, visszalépek egy könnyebb gyakorlatra, és azzal sikert elérve fejezem be a gyakorlást.
Az örömelv tehát fontosabb, mint a teljesítmény.
Fontosabb, hogy milyen érzelmi állapotot élsz át, mint az, hogy mennyit gyakorolsz. Valójában tehát az érzelmeiddel játszol el. Az eredményeid jönni fognak, mert az agyi jutalmazó rendszered összekapcsolja a tevékenységet és az örömöt, és szomjazni fogja a következő gyakorlás okozta újabb örömöt.
Összefoglalva az eddigieket:
1, Ha az időd java részében olyan dolgot csinálsz, pl. munkát, amit nem szeretsz, két lehetőséged van:
– megszereted
– vagy otthagyod, váltasz
A lelki épséged, az érzelmi életed miatt életbevágó, hogy azt csináld, amit szeretsz.
2, Ismerd meg belső gyereket! Lépj vele tudatos kapcsolatba, és kérdezd meg, hogy van, mit akar.
3, Alkalmazd az örömelvet tudatosan az életedben, és találd meg az örömforrásaidat.
Adj örömet magadnak, mert felnőttként ez a te dolgod. Így nem fogod mástól elvárni, hogy boldoggá tegyen, ezért vágyottabb társaság is leszel.
Jó önismeretet, jó játszást kívánok!
Ui.: Ha a belső gyerek mélyebben érdekel, ezek az önismereti anyagok tetszeni fognak:
Videók:
Váradi Tibor: A belső gyermek titkai 1. rész
Váradi Tibor: A belső gyermek titkai 2. rész
Váradi Tibor: A belső gyermek titkai 3. rész
Váradi Tibor: A belső gyermek titkai és a belső felnőtt titkai
Könyv:
John Bradshow: Vissza önmagunkhoz – A bennünk élő gyermek felfedezése