Ebben a cikksorozatban azokról az eszközökről olvashatsz, melyekkel a funkcionális jóga óráin személyesen is gyakorolsz. Mindegyik eszközcsoportnak külön története, eredete és jelentékeny haszna van. Ismerd meg őket és legyél tudatosabb gyakorló.

Az első részben az indiai fabunkót, buzogányt (indian club) ismered meg, ami nemcsak széppé, erőssé és mozgékonnyá teszi a válladat, de még a stressztől is megszabadít.

Mi az indiai bunkó (indian club)?

Az indiai fabunkó vagy buzogány egy körülbelül 200 éve Indiából Európába hozott fa edzőeszköz. Párban használjuk, nagyjából fél méteresek, körkörös mozgásra épül, és főleg ügyesség, koordináció és erő fejlesztésére való.

 

Az indiai buzogány (indian club) eredettörténete – honnan származik és hová fejlődött?

Az eredeti angol elnevezés (indian club, azaz indiai bunkó) csónakjával azonnal a félreértések vizeire visz.

Ugyanis a mai értelemben vett indiai buzogánnyal sosem edzettek indiaiak.

Az indiai birkózók, erősemberek, testedzők ugyanis jóval nagyobb, főleg henger és tölcsér alakú buzogányokat használtak funkcionális edzőeszközként (akár két kézre fogva őket).

Az 1800-as évek elején az Indiát megszálló brit hadsereg elirigyelte az őslakos birkózok izomzatát és mozgáskultúráját, ezért saját katonai kiképzése részévé tette a buzogányos edzést. Ezek akkor még az indiaiak által használt főleg funkcionális erő fejlesztésére alkalmas, nehéz buzogányok voltak.

Ezzel kezdetét vette egy jó évszázados fölívelés, csúcspont, majd a buzogányos világra méltatlanul leereszkedett a feledés homálya.

Szerencsére ma már az újraéledés korát élheted.

Az 1830-as években az indiai buzogány a katonai kiképzésből a polgári testkultúra eszköztárába is berobbant.

De miért volt szükség a tudatos edzésre a nem katonai rétegeknek?

A fejlődő testkultúra az emberiség történelmében először fellépő mozgáshiányra jelent meg válaszként, mert az ipari forradalom idején a gépek kezdték átvenni az emberi munkát. Az ebben az időszakban létrejött hatalmas változásoknak árnyoldala is volt: egyik az emberi erő és egészség hanyatlása. Az egyik 19. századi buzogányhirdetésben a hanyatló erő visszaszerzését nevezték meg a forgatásuk fő előnyének.

(A mozgás nemcsak erősít. Stresszoldó, fejleszti a stressztűrő képességedet és a vérkeringésedet, ezért hosszabb és jobb életre számíthatsz. A gyerekek jobb matematikai és szövegértési képességének is feltétele a rendszeres mozgás – mert a jobb vérkeringés miatt jobban forog az agyuk.)

A polgári réteg tehát boldogan lengette a buzogányt, azaz lengette volna, ha lett volna hozzá ereje. (És ez az a pont, ahol az indiai bunkó megnevezés félrevezetővé válik.)
Megszülettek a könnyű, kb. 0,7-1,5 kg-os fabuzogányok, melyekkel a civilek, nők és gyerekek is gyakorolni tudtak. Az iskolai testnevelésórákat szintén meghódította a fabunkó, könnyű tömegének köszönhetően egész másféle gyakorlatrendszerrel.

Míg a nehéz, eredeti buzogányok (mudgar, dzsori) az erőt, addig a kis buzogányokkal inkább ügyességet, koordinációt voltak hivatottak fejleszteni, megjelenítve a mozgás szépségét is.

És mit jelent a nehéz buzogány?

Másfél kg-tól akár 40 kg-ig is terjed a tömegük (darabonként!). Ahogy a tömeg és a hossz nő, úgy változik a technika is, amivel mozgatnod kell. Az alábbi videón egy versenyen láthatod, ahogy egy ránézésre 70 kg alatti indiai férfi két, egyenként 40 kg-os buzogánnyal végez néhány ismétlést.

 

Ha már itt tartunk, a buzogányok esetében a tömeg félrevezet. Mivel a kézisúlyzótól eltérően az eszköz tömegközéppontja a kezedtől távol esik, így a hosszból adódó forgatónyomaték számít. A súlyzóhoz, girjához (kettlebell) szokott számok itt nem működnek;

Kezdetben egy pár 5 kg-os buzogány kezelhetetlenül fog imbolyogni a markaidban, nehezebbnek érzed 5 kg-nál.

A nyugati világ tehát megalkotta saját buzogányait, és két csoportra osztotta őket: könnyűekre és nehezekre.

A buzogányforgatás az Egyesült Királyságból gyorsan átterjedt az európai és az amerikai földrészre, népszerűségének csúcsát az 1800-es évek végén érte el.
(Ez idő tájt érkezett meg akkori hazánkba, az Osztrák-Magyar Monarchiába is.)

Minden létező alakú és nagyságú buzogányt készítettek, forgattak, valamint szakkönyvek jelentek meg a használatukról. A kultúrába mélyen beivódott, az iskolásoktól az amerikai elnökig hatalmas tömegek forgatták a buzogányokat. Vívó- és ökölvívóedzők alkalmazták kiegészítő edzésnek. Versenyeket is rendeztek: az nyert, aki pihenés nélkül (!) tovább forgatja.

A rekord több mint 120 óra körül van; ez bizony öt nap szüntelen edzés.

Napi 1-2-szer fél-egyórás edzéseket javasoltak a kor edzői. A buzogányforgatásban a szépség is elvárt volt: a gyakorlatokat kecsesen kellett végrehajtani, ami magas fokú idegrendszeri fejlettséget igényelt.

• A buzogányforgatók zenés bemutatóit százak, ezrek kísérték figyelemmel, akár az 1908-as londoni olimpián.
• A második világháborúban harcoló brit katonák buzogányforgatásáról még filmet is találsz.

Aztán az 1950-es években az indiai buzogány kezdett feledésbe merülni. (Bár a sportgimnasztika a mai napig töretlenül használja a könnyűvé vált buzogányokat.)

Még jóval korábban (1800. körül, DeWitt Cook javaslatára) történt ugyan az átvétel, de a cirkusz világából ismert, dobálásra használt zsonglőrbuzogány is az indiai bunkóból (indian club) származik. Ezek tömege könnyebb, kb. 200-250 gramm.

Vállra szakosodott gyógytornászok szintén találhatnak régi szertárak mélyén porosodó könnyű buzogányokat.

Indiában azonban – részben – fennmaradt a mudgár és a dzsori (nehéz fabuzogányok) használata.

Nyugaton pedig nehéz fémbuzogányokat kezdtek gyártani erőfejlesztés céljából. (Erről HAMAROSAN olvashatsz egy cikket)

Az indiai buzogány gyakorlói jelenleg kevesen „földalatti mozgalomban” gyakorolnak.

Jómagam dr. Sófi Gyula kardvívó edzésein buzogányoztam először. Ő egyébként Mijamoto Muszasi kétkardos vívórendszerének magyarországi képviselője. Később pedig volt szerencsém találkozni a világszínvonalú és -hírű Kaczmarski Tamás buzogánymesterrel, kinek köszönhetően a Funkcionális jóga terme – Tomié után – az ország második legjobban felszerelt buzogányos gyakorlóhellyé válhatott. Különleges buzogányait itt nézheted meg.

Az indiai buzogányok rövid történetét itt láthatsz egy filmet:

 

Az indiai bunkó (indian club) fajtái, jellemzői

A ma indiai buzogánynak nevezett eszköz jellemzően fából készül. Mivel élő anyagról van szó, így valóságos művészet az, amit a Kaczmarski-buzogányok tudnak: a párok tagjai mindössze néhány grammos eltérést mutatnak. Gyakorlatilag bármilyen fából lehet esztergálni, főleg gőzölt akác, bükk, tölgy, molyhos tölgy, jávor, kőris, vöröstölgy pallóiból készült darabokkal találkoztam. Lakkal vagy olajjal felületkezelik őket.

Hossza kb. fél méter, tömegük 0,5-2 kg között mozog. A kezdőknek 0,5-1 kg közötti buzogány megfelelő.
Mondom: a buzogány hosszúkás alakjából adódóan ez a könnyű tömeg megtévesztő és nehezebbnek tűnik.

Az erőkar miatt a nyomaték nagy erőhatást ró a tenyérre, alkarra, vállakra és a törzsizomzatra, amit izomerővel kell legyőznöd.

Ennek is köszönhető az a meglepő tapasztalat, hogy egy 28 kg-os girjával (kettlebell) edző férfi vendégem tenyere 1-2 perc alatt annyira elfárad, hogy le kell tennie az 1,1 kg-os buzogányt. Emlékszem, hogy nekem is hónapokba telt, mire ez a szokatlan tenyérfáradás megszűnt.

Némely buzogányon elválasztótárcsa is van, ami alatt a kialakult hasas nyél helyezkedik el. Ahogy belesimul a kezedbe, rendkívül kellemes, fának köszönhetőn természetes érzeteket keltve.

Mégis oktatóként a csepp alakú, elválasztótárcsa nélküli, hosszú nyelű buzogányokat szeretem, mert

a nyélen változó hosszúságú erőkart tudsz létrehozni, így egy nehezebb buzogány nyomatékán könnyíthetsz is.

A fejnehéz, csepp alakú buzogányok ráadásul a legnagyobb nyomatékot hozzák ki az adott tömegből. Ez a kialakítás pont ellentétes egy kard készítésével, ahol a tömegközéppont minél közelebb kell, hogy kerüljön a kezeidhez, mert úgy lesz gyors és könnyen irányítható a fegyver. Nem véletlen tehát, hogy a vívómesterek is buzogányt adtak a tanulóiknak: aki egy fejnehéz, ormótlan eszközt megtanul használni, annak kezében pörögni fog a kard.

Nincsen új a Nap alatt: az ókori római legionáriusok képzésénél is használtak a gladiusnál (egyenes római kard) kétszer nehezebb fakardot, hogy a fémkardot könnyen tudják használni.

 

 

Hogyan használd az indiai buzogányt (indian club) és mire számíts a gyakorlás közben?

Kezdőként először egy kézzel gyakorlod be az alapmozdulatokat (kis körök, nagy körök, szív alakú körök). Mindhárom síkban gyakorlunk, mert a vállad egészséges működése, mozgási lehetőségei ezt igényli. Ezt a szemléletet már a modern egészség- és sporttudományok hatására alakítottam ki és alkalmazom az oktatás során. A vállízület és a vállövi ízületeid adják a legnagyobb mozgási szabadságot, melyet a mozgásszegény életvitel teljesen beszűkít.

Már nem kell fára másznod a gyümölcsért, már nem kell magasra emelt karddal védeni a fejed az ellenséges vágásoktól. Ezért a vállad bemerevszik. Itt az idő, hogy újra hajlékonnyá tedd!

Amikor már az idegrendszered megtanulta a gyakorlatok pontos végzését, a kétkezes gyakorlás különlegesen felemelő élményében részesülsz. Mivel a középvonal átlépése, a külön idejű karmozgás, és ezek együttese jelentős idegi terhelést ad, a tenyered, alkarod és vállad mellett leginkább fejben fogsz elfáradni.

Az idegrendszered egész máshogy fejlődik, mint az izmaid vagy az állóképességed. Utóbbiak fejlődését egy egyenletesen lassuló, egyenes vonalú ívként képzeld el. (Az első napoktól egyre nagyobb súlyokat használsz, egyre többet, gyorsabban tudsz futni.)

Az ügyességed azonban olyan, mintha egy helyben állnál, egyszerűen nem sikerül a testedet úgy uralni, hogy létrehozza a kívánt mozdulatot.

Felmerül a kudarcélmény, és megszületik a gondolat, hogy ez sosem fog menni.

Éppen ezért az oktató feladata, hogy egy csoportban is személyre szabottan megtalálja pont azt a köztes lépést, amit még éppen, hogy el tudsz végezni. Így kudarcélmény helyett egy önfeledt, belső öröm – autotelikus, önjutalmazó élmény – születik meg, mely abbahagyás helyett további tanulásra ösztönöz.

És hirtelen, szinte a semmiből egyszer csak összeáll a mozdulatod. Aztán néhány felszabadító érzelmekkel teli kör után hirtelen bekapcsol a gondolkodás: a karjaid összekeverednek, és szétesik a mozgás. Ami azonban egyszer már létrejött, az legközelebb már könnyen újra elérhető. A mély beidegződés és a szép, könnyed kivitel azonban hosszú gyakorlást igényelnek.

A vállad újra erős lesz, és visszaszerzed a teljes mozgástartományodat.

És itt sem állunk meg. Később előkerülnek azok a gyakorlatok is, melyek a kétkezességed kifejlődését segítik, mert mindkét karoddal más gyakorlatot végzel.

Egy olyan új világba jutsz, amit szórakozva, önmagától való örömmel fedezel föl.

 

Az indiai kisbuzogány (indian club) helye a funkcionális jógában

Bár mind a jóga, mind az indiai buzogány Indiából származik, mégsem találkoztak. Talán azért, mert a jógát eredetileg a papi osztály (brahminok) és a társadalomból kivonult spirituális keresők, a buzogányedzést pedig a harcosok osztálya (ksatriják), birkózók, erősemberek végezték.

A funkcionális jógában azonban ez a két teljesen eltérő „mozgásrendszer” (vagyis a saját testsúlyos gyakorlatok és az eszközös) találkozik, egyesítve mindkettőjük erejét. A funkcionális jógában a kimozgatásuk után végezzük az alábbi okokból:

• a bemelegítés folytatásaként, felkészítve a vállakat a nagyobb buzogányokra is,
• a váll- és vállízületed kimozgatása, felszabadítása, mozgástartománya fokozása érdekében,
• a vállövi „stresszizmaid” lazításképp,
• az idegrendszered és koordinációd fejlesztésére,
• a vállövi izmaid megerősítése miatt, hogy elkerüld a vállsérüléseket (hiszen a vállízületed a legsérülékenyebb ízületed).

Utoljára, de nem utolsósorban a kisbuzogány használata a jelenbe hoz. Számtalanszor vettem észre, hogy a vendégeim a képzelet világba révedve gépiesen gyakorolnak, nincsenek jelen.

Az indiai buzogányok bonyolult mozdulatai rákényszerítenek, hogy arra figyelj, amit csinálsz.
Nincs több múlton rágódás, jövőn aggódás – a buzogány a jelenbe hoz.
Kiszorít a fejedből minden felesleges gondolatot, hogy elérj egy magasabb, stresszmentes, boldog tudatállapotba.
A buzogánynak ezt a tulajdonságát tartom az egyik legfontosabbnak.

 

 

Miért kezdd el az indiai kisbuzogány gyakorlását? – a buzogányozás egészségügyi hasznai:

Az indiai buzogánnyal stresszoldást is végzel

Annyira fontosnak tartom, hogy megismétlem, és ezzel kezdem a felsorolást. A kisbuzogány gyakorlása nagy összpontosítást igényel, így a jelentbe hoz, és eltereli a figyelmedet a zavaró gondolataidról.

Egy nap 55-60000 gondolatod van, és a többség csak ismétlődő baromság, ami a tudatodban keringve csak idegesít, stresszel.

A buzogányforgatással olyan kihívások elé állítod a tudati erőidet, hogy nem lesz képes hívatlan gondolatokkal foglalkozni.
A figyelmed megérkezik az itt és mostba, ami a boldogság kapuja.

Ki mondta, hogy meditálni csak mozdulatlanul ülve lehet?

 

Mozgékonyság: felszabadulnak a vállaid a merevségből

A stressz előbb-utóbb szomatizálódik, és testi tüneteket okoz. Ilyen például a csuklyásizmod fájdalmas merevsége. A fel- és előre húzott vállak miatti rossz tartás jól látható, és senki sem tartja előnyös megjelenésnek.

A buzogánygyakorlás felszabadítja a merev, letapadt „rozsdás” vállizmaidat. Újra hangtalanul, olajozottan fognak működni.

A vállízületed és vállöved mozgástartományát visszaszerzed, és ízületi folyadékot termelve megelőzöd a kopást.
Az állandó fájdalommal járó kopást a sebészet protézissal oldja meg – milliókért. Ezért forgass buzogányt, és előzd meg a problémát (és a műtétet).

 

Vállvédelem: építs sérthetetlen vállakat!

Amikor már olajozottan és könnyedén mozognak a vállaid, föl kell tegyél magadnak egy kérdést:

Milyen a vállvédelmed?

A vállízületed a legmozgékonyabb ízületed, és ezért a legsérülékenyebb is.

Ha végzel olyan mozgást, amikor a könyököd a vállad fölé kerül – például egy polcról leveszel valamit, súlyt nyomsz a fejed fölé, vagy húzódzkodsz –, tudd, hogy a legsérülékenyebb ízületed épp a legnagyobb kockázatú mozgást végzi.

És ez nem azt jelenti, hogy ezeket ne végezd. Hiszen a karjaidat arra is tervezték, hogy a fejed fölé emelve fára, sziklákra mássz. Enélkül a vállad merevvé válik.

Ezért inkább erősítsd a vállvédelmedet a 3 dimenziós (mindhárom síkban történő) mozgás megközelítésével. A válladat minden létező irányban kis súllyal mozgatva erős és ellenálló vállakat építesz, melyek képesek arra, hogy észszerű terhelés mellett sérülésmentesen biztosítsák a folyamatos fejlődésedet.

Kétnaponta végzett célzott, 20 perces kisbuzogánygyakorlással óriásit lépsz, hogy egész életedben egészségesen tartsd a vállaidat.

Ez különösen jól jön, ha harcművészettel, küzdősporttal, labdajátékkal, girjával (kettlebell), crosfitt-tel stb. foglalkozol, ahol nagy a vállad igénybevétele.

 

Szinte érezni fogod mások elismerő pillantását a szép válladon, karodon

Most, hogy a vállaid mozgékonnyá, erőssé és ellenállókká váltak, beszéljünk arról, miért lesznek szépek is – a karjaiddal együtt.

Akár férfi, akár nő vagy, egy olyan kultúrában élsz, ahol a külső egyre fontosabb. A jó megjelenésűeket önkéntelenül is erényekkel, értékes tulajdonságokkal ruházzuk fel, több figyelmet, tekintélyt kapnak alapból. A jó megjelenésű embereket komolyabban veszik egy tárgyaláson, könnyebben kapnak jobb fizetést, és előnyben vannak párkapcsolati területen is.

Igazságtalan? Igen, mégis így működik az agyunk.

Furcsának tűnhet, de akinek szép a külseje, annak ösztönösen szép személyiséget is tulajdonítunk.
Egy szépen kidolgozott, túlizmoltságot elkerülő vállövi izomzat esztétikus karokkal extra pontokat ad a jó megjelenésednek.

Európa legelhízottabb népe vagyunk, ezért sokan elégedetlenek az alakjukkal. Nem szeretnek tükörbe nézni, illetve szégyellnek levetkőzni mások előtt a strandon.
A buzogányforgatás arányos, szép vállakkal és karokkal ajándékoz meg, melyek másokból elismerést, tiszteletet váltanak ki. Benned pedig az önbizalmat növelik.

 

A fabuzogány (indian club) forgatás közben szép és látványos a mozgásod

A buzogányforgatásnak nemcsak az eredménye szép, hanem még a folyamata is. Az indiai buzogány gyakorlását – haladó szinten – már nézni is öröm.

Az önmagukba visszatérő, majd új utakat találó körmozdulatok olyan simán folynak, mintha egy patakot látnál akadálytalanul csörgedezni.

Amikor már ilyen szemet gyönyörködtetően mozogsz, ez egy jele a magas fokra fejlesztett ügyességednek, koordinációdnak.

A buzogány tehát nemcsak a válladat teszi széppé, hanem a mozgásodat is.

Íme a szép mozgásról egy videó:

 

Az indiai bunkó (indian club) nemcsak egy sporteszköz: egy emberközelibb kort idéz

Maga a szépen erezett faeszköz – melyből nincs két egyforma – is dísze a lakásodnak.

Nézni is, kézbe fogni is jó érzés.

Ugyanakkor egy olyan kort is idéz, ahol az adott szó számított, és tisztelettel beszéltünk egymással.

Hiszem, hogy a buzogányforgatás kulturális érték is, mely segít visszatérni alapvető emberi erényekhez.

Olyan kort idéz, amikor tárgyainkat természetes anyagokból készítettük és az ember a természet részének gondolta magát (nem pedig urának). A gőg tégláiból és a dölyf habarcsával épített civilizációs várunk omladozik, ezek silány anyagok – ha maradni és élni akarunk, alázatból kell építkeznünk.

A funkcionális jóga eszközeit bemutató sorozat következő részében a perzsa buzogányról itt olvashatsz.

Iratkozz fel hírlevélre, és névnapodon kapsz egy ajándék funkcionális jóga órát, ahol kipróbálhatod az indiai buzogányt is: