Futott már terepen 135 km-t. Nyugalmi pulzusa 50 körüli. Miközben egylábas guggolásokat végez, szívverése lassan kúszik fel a zsírégető tartományba. Hétfőként léböjtöl, egy hónapban akár 47-szer edz.
Hajlékony, mint a jávai gumiember: terpeszben már leér a feje a földre.
Faesztergályosnak készült, de egy napot sem dolgozott szakmájában. Ehelyett inkább zöld terepfutóversenyeket szervez.

Ő Csanya, a provokatív #celebfutó. Edzéstitkai (köztük jóga gyakorlása) mellett megtudhatod, hogy olyan vállalkozó, aki még a konkurenciáját is támogatja.
Gyereknevelési elveiről is olvashatsz, mert ez is belefér a vele készített legrészletesebb mélyinterjúba.
Lazulj el, és olvass!

 

 

Vadász Ákos Tullió: A honlapod – www.terepfutas.hu – szerint zöldek a terepfutóversenyeid. Mitől zöldek?

Csányi László „Csanya”: Attól zöldek a rendezvényeink, hogy lehetőségeink szerint minimálisra szorítjuk a szemét mennyiségét.

Például frissítőpontokon nincsen egyszer használatos pohár, hanem minden futó a saját poharából, kulacsából iszik.
Komposztálható tányért használunk, nem pedig műanyag tányért.
Nálunk nincsenek műanyag evőeszközök, hanem egyszerűen bementünk az áruházba, és vettünk 600 fémkanalat meg 400 fémvillát.

Az evőeszközöket otthon tároljuk, és minden verseny után szépen elmosogatja a mosogatógép.
15 liter vízzel el lehet mosogatni a teljes hóbelevancot.
Sokkal egyszerűbb, mint 800 darab villát kidobni a kukába. Hiszen az irgalmatlan mennyiségű műanyag.

Vagy például a rajtszámainkat újrahasznosítható anyagra nyomtatjuk.
Ez jóval többe kerül természetesen, de inkább a drágábbat választjuk, mert így környezetbarátabb. Egyébként jobban is néz ki.
Ezért nem csak a környezetvédelem szempontjából jobb a zöld rajtszám, hanem sokkal szebben festhető. Jobban kijön rajta a grafika, a színek sokkal pasztell színűbbek.

És nem mellesleg nem zörög. Mert ugye a műanyag rajtszámok borzasztóan zörögnek futás közben. És minél hosszabb a táv, annál jobban idegesíti a terepfutókat.

Egy 100 km-es terepfutó versenyen végig azt hallgatni, hogy krkrkrkrkr (Csanya itt különös hangutánzó hangot kelt a torkával) iszonyat idegőrlő.
A zöld rajtszámunknak semmilyen hangja sincsen.
Tapintásra olyan, mint egy vastagabb papírlap, de amúgy kevert papír és rongy alapanyagú.

 

 

Ilyesmiket csinálunk a zöld versenyeken.
Egy 500 fős terepfutó versenynek a teljes szemét mennyisége, ami nem szelektálható, kb. 30-40 liter között van, ami szerintem irgalmatlan kevés.

Egy átlagos magyar háztartásban egy négyfős család ennél sokkal többet termel hetente, mint nálunk 500 fő a terepfutóversenyen.

 

Ákos: Nagyon tetszik, ahogy véditek a természetet. Kevesen tudják, hogy nemcsak az élő fákkal vagy jó kapcsolatban, de magával a faanyaggal is. Ugyanis faesztergályos az eredeti szakmád, de egy napot sem dolgoztál benne. Akkor miért tanultad ki?

Csanya: Nagyon tetszett ez a szakma, mert ez egy alkotó szakma.

Ha megnézel egy faesztergályost, hogy milyen dolgokat tud csinálni, mi kerül ki a keze alól, akkor láthatod, hogy nagyon egyedi, és nem mellesleg szimmetrikus dolgokat gyárt. Talán ekkor alakult ki bennem ez a szimmetriamánia.

Ha megnézel egy rajtszámot, amihez közöm van, akkor az mindig egyensúlyban van. Olyan, mintha középen megfognád, akkor nem billenne föl. Vagy bármilyen grafikai anyag, ami kikerül így a kezünk (grafikus meg az én kezem) alól, akkor az egy ilyen 98 százalékban szimmetrikus dolog.

Néha nem, mert néha eltérek, de az szándékos.
De akkor is van benne valami valami egyensúly, nem billen el a kép valamelyik irányba.

Nem dolgoztam egy percet sem ebben a szakmában, mert tömegtermelésben kellett volna részt vennem. Nekem pedig más elképzeléseim voltak.

Nem szeretek tömegdolgokat sem használni, sem előállítani. Ha lehet, akkor inkább valami kisebb példányszámban készült dologgal élem az életemet.

 

Ákos: Ezek szerint ha mégis ezt választottad volna, akkor te lennél ma a kézműves faesztergályos.

Csanya: Igen. Manapság minden kézműves. Kézműves tűzifa, meg kézműves víz. Majd meghirdetem a versenyeimet kézműves terepfutóversenynek.

Á: Hahahahaha, inkább lábműves!

Cs: Biztos még nagyobb sikere lenne…

 

Ákos: A környezet védelme, a természet szeretete mellett úgy látom, hogy az embereket is szívesen segíted. Szívesen adsz szakmai vagy üzleti tanácsokat.
És ott van például Orbán Csaba Kabóca látássérült futó, akit 2009-ben egy 70 km-es útra elkísértél; jótékonykodsz is. Az a tapasztalatom, hogy kevés ember hiteles tanácsadó, és még kevesebb, aki önként is szívesen segít. Te miért teszed?

Csanya: Szerintem ennek belülről kell jönnie.

 

 

Ha nem érzed önmagadénak az ügyet, akkor nagyon kilóg a lóláb, amikor így erőltetve jótékonykodsz.
Nem tudom. Nekem olyan természetes, hogy segítek annak, aki hozzám fordul.
Rengetegen fordulnak hozzám persze kérdésekkel.

Főleg a kezdő futók lepődnek meg nagyon, hogy rögtön válaszolok, vagy rögtön visszahívom, és akkor elmondom a véleményem a kérdéséről.
Gondolom nem ez az általános, hogy úgymond komolyan veszik őket, mert ők csak kezdő futók.

Legutóbb egy lány intézett hozzám kérdéseket, és úgy kezdte, hogy ne haragudjak, hogy ezzel a bagatell kérdéssel zavar engem. Én meg azt válaszoltam, hogy nincs bagatell kérdés.

Azóta is többször láttam tőle, hozzászólásban vagy bejegyzésben, hogy milyen jólesett neki, hogy nem vettem bagatellnek a kérdését.
Persze nyilván egy kezdő, tapasztalatlan terepfutó által intézett kérdés néha kicsit naiv.

De hát miért is lenne tapasztalt a futásban egy kezdő futó?

Nyilván egy csomó mindent nem tud. Ezért megkérdezi, és akkor beépíti a saját futó életébe – amennyiben normális választ kap.

 

Ákos: Nemcsak a futóknak segítesz, hanem még a futóverseny szervezőknek is, akikről mondhatjuk, hogy a konkurenciáid. Ők például mivel keresnek meg?

Csanya: Rengetegféle kérdés fogalmazódik meg a szervezőkben.
Főleg, ahogy merülnek bele ebbe az egész buliba, úgy jönnek fel kérdések, hogy hogyan kell egy útvonalat kijelölni, hogyan épül fel egy frissítőpont.
Ahogy a mondás tartja: „Egy csecsemőnek minden vicc új”.

Itt is úgy van, hogy amíg nem vagy gyakorlott a terepfutóverseny szervezésében, addig egy csomó minden menet közben merül föl.
Ilyenkor  hívnak fel valamivel kicsit rémülten.

Válaszolok. Erre ő halál megkönnyebbül, hogy jaj, tényleg, ő erre nem is gondolt, és köszi.

Segítek a konkurenciának, hiszen a konkurencia őrülten fontos. Konkurencia nélkül nincsen fejlődés.

Ezért például oldalamon, a www.terepfutas.hu-n, megjelentetem a versenynaptárban gyakorlatilag az összes terepversenyt, aki beküldi hozzám a versenyének a leírását. Erre bárki rákereshet.

Nem csak a saját magam versenyeim vannak ott, hanem idegen versenyek is.
Eleinte nem értették, hogy miért jó a konkurenciát reklámozni, de ez azért jó, mert erősíti a piaci versenyt, és ez előre mutat.

Én megtehettem volna, gyakorlatilag még most is megtehetném, hogy egy csomó versenyt ellehetetlenítek.

Úgy, hogy rászervezek, ugyanarra a dátumra rakom. Egy sikeres verseny lenyomja a konkurenciát. De nem ez a cél.
Inkább az a cél, hogy az egész iparági helyzet javuljon, és ne romoljon. Mindig azt lehet látni, hogy ha valaki monopol helyzetbe kerül, az előbb-utóbb egy rossz piaci helyzetet eredményez.

 

Á: Gratulálok ehhez az előrelátáshoz. Versenyszervezőként úgy edzed magadat, hogy a konkurenciát erősíted, fejleszted, hogy egyre jobb ellenfelekkel mérkőzhess meg.

Csanya: Mondhatjuk így is.

Ákos: Annál nagyobb a diadal. (Csanyának állítása szerint 30 szava van a diadalra)

Csanya: Igazából jó érzés itt is segíteni.

De tényleg az van, hogy ha valaki megkeres, akkor segítek neki.

Nekem belülről jó érzés, hogy segíthetek.

A terepfutóverseny után viszont látom, hogy milyen képek, vagy milyen beszámolók készülnek arról a versenyről.
Tudom, hogy egy kicsit én is benne voltam, és az nekem jó érzés.

Mint amikor átkísérsz egy öreg nénit a zebrán. Az is jó érzés.
Bár nem kapsz érte cserébe semmit, maximum egy mosolyt, de azért az mégiscsak egy jó érzés, hogy segítettél valakinek.

 

Ákos: Igazából akkor az egész terepfutást mint sportot tartod szívügyednek, túlmutatva a saját versenyeiden, hogyha jól értem.

Csanya: Hogyne, persze.
Hiszen ez egy elég zárt közösség, és tényleg így hamar, így hamar… Á, nem is tudom megfogalmazni.
Igen, ahogy Te mondtad: az egész a szívügyem, nem csak a saját versenyem.

A saját terepfutóversenyeim szervezése üzleti vállalkozás, de maga a sport a hobbim és az életmódom.

 

Ákos: Küldetés?

Csanya: Küldetés. Igen, ez a helyes kifejezés. A küldetés egy nagyon divatos szó. Ez az én küldetésem.

 

Ákos: Ezzel az előrelátással, amivel a terepfutóversenyek hosszú távú érdekét tartod szem előtt, milyen atyai jó tanácsot adnál a pályaválasztás előtt álló és hivatás keresésben lévő magyar fiataloknak? Azért gondolom, hogy számukra hasznos választ adhatsz, mert Te előre láttad azt is, hogy a faesztergályos szakmának Számodra nem nagyon van jövője, és ezért sem dolgoztál benne. Szóval mit tanácsolsz a mai fiataloknak ebben a gyorsan változó világban?

Csanya: Legyenek egyediek. Ne sablonokban gondolkodjanak. Ne másoljanak mindig másokat.
Mert az egy idő után egy szűk piacon – a terepfutóversenyesdi például ilyen -, hogyha egymást másolnák a rendezők, akkor a versenyzők egy idő után azt mondanák, hogy tök mindegy hova megyek, mert mindenhol ugyanazt kapom.

Ez így nem működik.

Egyedinek kell lenned. Gondolkodj! Légy kreatív! Ne kapkodj!

Inkább dobj ki a kukába 10 tervrajzot és a 11. legyen a megvalósított rajtszám- vagy éremterv. Ne gondolkodj sablonokban.
Ne állj be a sorba, mert azzal lehet, hogy rövid távon elérsz sikereket, de hosszú távon egész biztos, hogy nem.

 

Ákos: A Runner’s World-ön – ahol meghívott vendégblogger vagy – írtál egy bejegyzést „Neked könnyű” címmel. Érezni rajta a személyes élményt. Mi ihlette, és miért írtad meg ezt a blogbejegyzést?

Neked könnyű, mondja. Arra gondolok, amikor a szél majd′ kitépi az ajtót a kezemből, ahogy kilépek a sötét, hideg éjszakába, és elindulok.
Neked könnyű, te nem hízol. Arra gondolok, amikor nem szedek másodszorra az ünnepi asztalnál.
Neked könnyű, te nem vagy fázós. Arra gondolok, amikor nem érzem a lefagyott lábujjaim az átázott cipőben.
Neked könnyű, van erre időd. Arra gondolok, amikor az esti mese olvasása után húzom magamra a hideg göncömet.
Neked könnyű, van erre pénzed. Arra gondolok, amikor nap nap után a Széna téren várom fél órán keresztül a következő távolsági buszt.
Neked könnyű, te nem vagy beteg. Arra gondolok, amikor szúr a meleg víz a tus alatt, és csak remélem, nem fáztam meg az esőben.
Neked könnyű, mondja. Arra gondolok, nekem könnyű?!

 

 

Csanya: 2012-ben írtam. Eredetileg nem a Runner’s World-nek, hanem csak úgy, a Facebook oldalamra.

Nem tudom, mi volt a késztetés. Néha bekattan valami, és azt leírom. Átolvasom háromszor, négyszer, ötször, aztán – ha jónak találom -, akkor kiröpítem az internetre.

Hogy mi késztetett?

Az állandó nyavalygás késztetett rá leginkább. Az emberek nagy része állandóan csak az indokokat keresi. A kifogásokat, meg a negatív részét domborítja ki, hogy: jajajaj, ő miért nem tudja azt megcsinálni. Ahelyett, hogy azzal foglalkozna, hogy megcsinálja, és akkor a pozitív élményből táplálkozna.

Ez a negatív hozzáállás, vagy negatív kifogásokat halmozó gondolkodásmód, szerintem borzasztó.

Nagyon lehúzza az embert, és nem vezet eredményre. Ha a pozitív részét képes vagy észrevenni egy nehéz dolognak, akkor az építő is tud lenni.
Még akkor is, ha borzasztóan nehéz volt elérni valamit, és Úristen, mennyi fáradtság, küszködés, vér, izzadság akármi társul hozzá.

De mindenben van valami jó, és ha ezt a kicsit is észre tudod venni, akkor egy idő után megfordul ez a tendencia, és egyre sikeresebb is leszel.
Másrészt meg jóval nagyobb lesz a pozitív része bárminek. Azt pedig már nem nehéz észrevenni, mert akkor már abból jól tudsz táplálkozni.

 

 

 

Ákos: A kihívások legyőzéséből pozitív élmények származnak. A belőlük való táplálkozás után beszéljünk az étrendedről. Ovo-lakto vegetárius (tojást, tejet, tejterméket és növényeket evő személy) sportolóként sok – hozzá nem értő – kritika ér, hogy tönkre teszed magad, és beteg leszel.

Ehhez képest ultramaratonokat futsz a hegyekben, és januárban 47 edzésen vettél részt. Egyik élő bizonyítéka vagy, hogy húsmentes étrenddel lehet extrém teljesítményt nyújtani. Hogyan étkezel?

Csanya: Sok nyerset eszem, mondjuk majdnem minden reggel eszem salátát.
Illetve amikor a feleségem elém rakja a salátát, akkor eszem salátát is, mert nekem igazából nincs túl nagy türelmem az étel elkészítéséhez.

Amikor magamnak csinálok valamit, akkor általában valami gyorskaját eszek. Persze nem egy gyorskiszolgáló étteremben, hanem – mit tudom én – például tükörtojást, rántottát vagy grill sajtot.
Az ilyen tipikus pasi kajákat szeretem, amivel nem kell annyit bíbelődni.

Szerintem az ételkészítéshez szükséges türelmem a nők tulajdonsága. Azt gondolom, hogy a férfiaknak sokkal kevesebb a türelmük a kaják elkészítéséhez. Nyilván persze van ellenpélda, de én gyorsan összedobok valamit teljes kiőrlésű kenyérből vagy kifliből: általában ebből áll a szendvics.

A sajtokat szeretem, mindenféle füstölt és normál sajtot fogyasztok. Szeretem amúgy a házi sajtokat, sajnos ritkán jutok hozzá. Most Páty határában megszűnt a kecskefarm, régebben ott vásároltam kecskesajtot.

Étkezésnél inkább a minőségre helyezem a hangsúlyt, mint a mennyiségre.

Szerintem az is óriási probléma a magyar társadalomban, hogy inkább a mennyiségi étkezésre teszik a hangsúlyt, mintsem a minőségre. Jellemzőbb inkább az, hogy „Úristen, mekkora legyen az adag!”, ahelyett, hogy azt néznék, hogy milyen tápanyagot vesznek magukhoz.

Inkább fele akkora legyen az adag, de az legyen olyan minőségű, amit tényleg van értelme megenni.
Ne hamut meg koszt egyél, hanem legyen benne fehérje, legyen benne nyomelem.
Legyen igazi az a gyümölcs, és nem egy nyersen leszedett, gázban tárolt, és konténerhajóval ideszállított, 2 hónapon keresztül utaztatott valami.

Persze eszem én is banánt, mert szeretem a banánt, de tudatában vagyok annak, hogy az igazi banán, amit leszedsz a fáról, teljesen más.
Ettem ettem igazi banánt Madeirán. Az a banán, amit megkapunk, az nem banán, hanem banánnak nevezett valami.

Van saját malmunk, amiben a feleségem lisztet őröl. Ez egy kicsi eszköz, ne szélmalomra kell gondolj. Ez egy asztali eszköz. Beleöntöd a gabonát, megnyomod a gombot, és megőrli.
Elég hamar összedobnak belőle a csajok egy kalácsot vagy kenyeret, vagy valamilyen péksüteményt. Ezért ne gondold, hogy őrült időigényes így élni.
Nyilván időigényesebb, mint beugrani a CBA-ba vagy a pékhez hazafelé, és venni 4 fehérkiflit, de az íze teljesen más.

Tejterméket eszem. Persze nyilván próbálom a normálisabbját. Igen drága az ilyen étrend, de szerintem, hogyha úgy gondolod, hogy ez az utad, akkor nyugodtan indulj el rajta.
Nem hiszek abban, hogy csak húsevéssel lehet a fehérjeforrást kielégíteni.
A megfelelő fehérjét ezerféle dologgal be lehet vinni, akár a hüvelyesekből, vagy ha eszel tejterméket, akkor túróból például.
Nagyon nagy melléfogás, ha valaki azt gondolja, hogy kizárólagosan egy forrásból lehet.

Sokféleképpen lehet, és a vegetarianizmusnak belülről kell jönnie. Nyilvánvalóan vannak olyan emberek, akinek kell a hús, mert nem tud lemondani a teste valamiért. Az ne legyen vega.
De aki úgy érzi belülről indítva, hogy neki annak kell lennie, az legyen vega.

De az, hogy egy vega nem tud sportteljesítményt, nagy magas sportteljesítményt nyújtani: tévhit.

Miért ne tudna?

Vannak olyan helyek, ahol nagyon kevés húshoz jutnak az emberek, mégis sokáig élnek, és normálisan tudnak dolgozni.
A sport egy munka, szerintem simán lehet.

Az én példám tisztán mutatja azt, hogy lehet így élni: 47 éves vagyok és 71 kiló. Ugyanannyi, mint húszévesen. Nem hiszem, hogy bármiféle hiánybetegség mutatkozna rajtam.

 

Ákos: Hányszor eszel egy nap?

Csanya: Változó. Egyébként attól is függ, hogy hogy alakul a nap.

Amikor csak tehetem, akkor éhgyomorra edzek, akár futásról van szó, akár egy core tréningről,funkcionális jógáról vagy spiningről. Én hiszek abban, hogy az éjszakai pihenés után ha éhgyomorra edzel, akkor az sokkal jobb. Jobban mobilizálható a testzsír, jobban tudja a szervezeted hasznosítani. Azt gondolom, ezért vagyok ilyen sovány.

De egyébként amikor mondják, hogy, „Jaj, Csanya, milyen gebe vagy!” – örülök, mert egy futónak a világon nem lehet ennél nagyobb bókot mondani.

Ennek örül a legjobban a terepfutó, hiszen tudja, hogy minél kisebb a testzsírszázaléka, annál könnyedebben tudja mozgatni magát. Azonos sebességet sokkal könnyebben tud elérni, hiszen nem kell ballasztot cipelnie.
A futás szempontjából a zsír – ha nem is azt nem mondom, hogy teljesen felesleges, mert nem az -, de alig-alig hasznosítható.
Valamennyi zsírnak nyilván kell lenni, de ahogy az edző mondja: a legvékonyabb emberen is van 20-30 maratonnyi zsír. És azért az rengeteg.

 

Ákos: Azt végül is nem válaszoltad meg, hogy hányszor eszel egy nap. Ez változó, attól függ, hogy hogy edzel, hányszor futsz. Ha jól értem, akkor te nem méregetsz kilokalóriákat, meg szénhidrát grammokat, hanem inkább érzésre táplálkozol?

Csanya: Egyáltalán nem mérek ilyeneket. Az órám nyilván mér.
Van egy Suunto órám, amivel pulzusméréssel edzek. Még a funkcionális jógán is rajtam van a pulzusmérő öv, hiszen az edzésnaplómba minden terhelést beillesztek, bármilyen sportról is beszélünk.
De nagyon-nagyon ritkán nézem meg, hogy az adott spinning óra hány kilokalória volt, mert igazából nem ezen múlik. Nem, sosem számolgatom a kilokalóriákat.

Az étkezéseim száma nagyon függ, hogy milyen edzésmunka van mögötte. Egy hosszabb verseny, mondjuk egy ultramaraton után, egész máshogy étkezem.

Ultra után zabálunk.

Ott akkor nem csak, hogy lehet, hanem kell is borzasztó mennyiséget enni, hiszen olyan szinten ürül ki minden raktár (például glikogénraktár), hogy ott kell feltölteni.

Nagyon szeretem egyébként, amikor szombaton ultra verseny van, vasárnap meg elmegyünk vendégségbe. Ilyenkor bárkit az asztal alá eszem, miközben fele akkora vagyok mint ő.
Ekkor elkezdenek okoskodni, hogy jaj, vega, meg akármi. És amikor negyedszerre szedek a rizsből, meg megeszek utána még 3 szelet tortát, akkor elborzadva nézik, hogy hova tűnik el bennem.
Előtte tűnt el, innen már csak utánpótlás, visszatöltés van.

Sose számoltam a kalóriákat. Szerintem nem kell.

 

Ákos: Hétfőnként léböjtölsz (csak gyümölcs- és zöldségleveket fogyaszt). Miért és hogyan böjtölsz?

Csanya: A hétfő a pihenőnapom.

Hétvégén sokszor rokonoknál vagyunk, ahol sokat eszem. A hosszabb edzések után is jólesik, hogy a szervezetemet, emésztőszerveimet pihentetem. Így elkerülöm a hétvégi túlevések miatti elhízást.

Nem azért eszünk, mert éhesek vagyunk, hanem azért, mert megszoktuk, hogy reggeli, ebéd- vagy vacsoraidő van.

Egy átlagember nyugodtan lefelezhetné az ételmennyiségét, mert úgysem használ el annyit.

Érzem, hogy kevéssé hízom, és a léböjt egyáltalán nem jár fáradsággal.
Gyümölcsleveket iszom, főleg paradicsomot, mert azt lehet kapni leginkább. Pedig zöldséglevet szeretnék inni. A hazai lékínálat nincs felkészülve Csanyára.

Chamonix-ba (Fo.) egy liter gazpachót ittam, nagyon élveztem.

Böjt alatt is edzek.

Hétfőn gépen evezek, aztán súlyzózok, majd funkcionális jógával fejezem be. Semmi fáradságot nem észleltem a léböjt alatti edzéseim alatt.
Óriási tévhit az állandó étkezés. Nem mozgunk annyit, ami ezt indokolná.

A reggeli futásokat is éhgyomorra végzem. Így szoktatom magam ultrán a belső zsírtartalom mobilizálásához.

 

Ákos: 2003 óta futsz terepen. Miben változott azóta az edzésmódszered? Hogyan edzel ma?

Csanya: A legeslegelején nem pulzuszónás edzéssel futottam, hanem gyakorlatilag – érzésre. Ha most vissza tudnám nézni az akkori edzéseimet, akkor valószínűleg elborzadnék, hogy micsoda butaságokat csináltam. Addig toltuk, ameddig csak bírtuk. Addig futottunk egy emelkedőn azonos tempóval, ameddig csak bírtuk. Ez persze zsákutca.

Nagyon könnyen át lehet lépni azt a nagyon vékony vonalat, ami a maximális edzéskihasználtság és a túledzettség között van. Igazából nem attól kell félned, hogy gyengén edzel, hanem inkább attól, hogy túl komolyan edzel.

A túledzettség azt jelenti, hogy a saját állapotodhoz képest túlságosan túlterheled magad. Észre sem veszed először. Egyszer csak azon kapod magad, hogy fáradékonyabb vagy, megint aludnod kell, megint szédülsz – kinek milyen reakciókat vált ki a túledzettség.
De az biztos, hogy a huzamosabb időn keresztül túledzett test sérülékenyebb, és egyre gyengébb eredményeket fog produkálni.

Most hogy edzek?

Most pulzuszónás edzéssel edzek. Van egy edzőm, Lőrincz Olivér. Ő írja az edzésterveimet.

 

 

Itt nagyon szigorú pulzustartományokra kell gondolni. Egy átlagos futás 10-es ütészónán belül van. Például 155 és 165 között kell mozogni az edzés nagyon nagy részében, és vannak magasabb pulzusszámos gyakorlatok. Most nem mondok számokat, mert nem szeretném hogyha valaki elkezdené koppintani ezt a dolgot.
Nem azért, mert titkolódzok, vagy ilyesmi, hanem egész egyszerűen, mert a pulzuszónás edzés alapja, hogy egyénre szabják.

Ki kell mérni, hogy hol vannak az aerobküszöbök, hogy hol van a laktátküszöb. Anélkül az egész pulzusmérésnek szerintem nincsen túl sok értelme.
Anélkül ez csak egy adat, mint például hogy futottam 7 kilométert. Ezzel önmagában nem nagyon lehet mit kezdeni, mert valakinek a hét kilométer álomtáv, másnak pedig semmi.
És azt is mellé kell tenni, hogy ezen a hét kilométeren mi történt.

 

 

Nem mindegy, hogy valaki fél óra alatt futja a 7 kilométert, vagy egy óra alatt. Ez két teljesen különböző edzés munka. Ezért nem szeretem őket összehasonlítani.
Megkérdezik, hogy mennyi volt az átlag pulzusa. Ez is egy semmitmondó szám, hogyha nem tudsz mögé rakni tartalmat, ha nem tudod, hogy hol van a laktátküszöbe.

Ha azt mondom, hogy 172 volt a maximális pulzusa ezen a versenyen, akkor ez sem jelent semmit.
Nem az „győz”, akinek a legmagasabb volt a pulzusa, hanem az győz, aki a legeredményesebben tudta csinálni és tudja folytatni utána az edzésmunkát.
Tehát nem arról van szó, hogy szétterhelte magát az adott versenyen, és másnap, harmadnap meg negyednap otthon fekszik. Esetleg még le is sérül, vagy belázasodik, mert annyira szétcsapta magát, hanem utána tudja folytatni az edzéstervet.

Ésszel kell csinálnod, és akkor messzire jutsz. Ha ész nélkül csinálod, utad nagyon rövid lesz.

 

Ákos: Mondj egy példát, mit jelent ésszel edzeni.

Csanya: Olivér tudja, látja, hogy meddig szabad engem terhelni. Ezért sokszor van olyan, amikor nagyon kemény hét után kapok egy gyengébb hetet.
Úgy gyengébbet, hogy lazább edzés, rövidebb edzések alacsonyabb pulzusszámmal.

Mindig van egy ilyen ciklikusság az edzéstervezésemben.

Nem az van, hogy minden héten ugyanolyan keményen kell tolni, hanem minden negyedik hét egy picit lazább. Egy picit visszavesz, alacsonyabb pulzusszámos rövidebb edzés idők, és akkor olyankor nyilván kicsit pihen a testem. És a következő héten megint indulhat egy még keményebb szakasz.

Lépcsőzetesen képzeld el. Három lépés előre, egy fél vissza, aztán megint még három lépés előre, és egy fél vissza. És akkor ezek a kis fél visszák, ezek csak pici lépések vissza, de arra azért elég, hogy legyen egy pihenő időszak benne, vagy egy nem olyan durva időszak. Ezután tovább lehet terhelni a testet, és a vége a csillagos ég.

Amióta ésszel edzek, a terhelhetőségem is brutálisan megnőtt.

 

Ákos: Rendszeresen végzel keresztedzéseket. Milyen keresztedzést alkalmazol, hogy kiegészítsd a terepfutást?

Csanya: Valamilyen keresztedzést mindenkinek kellene csinálnia. Szóval csak futással, vagy csak bringázással, vagyis kizárólag egy sportot végezve túlságosan nagy eredményt nem fogsz elérni.
Mert egy darabig fejleszthető az izomzat, vagy a keringés, vagy a reakcióidő egy sprinternél. De azt tuti, hogy sokkal fejleszthetőbb, és sokkal jobb eredményeket érsz el, hogyha valamilyen keresztedzést csinálsz.

Ki kell választanod azt, amit szeretsz, meg amire lehetőséged van.

Hogyha uszoda mellett laksz – és amúgy terepfutó vagy -, akkor ha nem is azt mondom, hogy kötelességed úszni, de jóval könnyebb lejárnod az uszodába.
Akkor válaszd az úszást. Heti egyszer, kétszer, persze tegyél bele gyakorlatokat, hogy ne az legyen, hogy lemész, és úszol fél órát, hanem felépíted az edzést. Ugyanúgy mint ahogy a terepfutó edzésnél.

Legyenek benne gyorsabb szakaszok, rövidebb szakaszok, vagy akár az egész edzés csak rövid sprintcsúszásokról szóljon. Váltogasd, hogy ne legyen unalmas.
Valamit szerintem mindenféleképpen csinálni kell, már csak azért is, hogy az adott izomzatot, amit használsz – mondjuk jelen esetben a láb izomzatát, mert futásról beszélünk -, másképp is megdolgoztasd. Akár még aerobikozhatsz is. Ha valakinek az a fixa ideája, hogy ő szeret aerobikozni, spinningelni, akkor az menjen aerobikozni vagy spinningelni. Én spinningelek is, most heti kétszer.

Funkcionális jógára is járok heti kétszer, amit nagyrészt a nyújtás miatt kezdtem el. Persze most már tudom, hogy a funkcionális jóga nem csak a nyújtásról szól.

Keresztedzés mindenféleképpen kell. Ráadásul a futásnál borzasztó nagy szerepe van a felsőtest izomzatnak.
Nem is gondolnád, hogy legalább annyira fontos hogy, a felsőtest izomzata milyen állapotban van, mennyire rugalmas, mennyire tudsz erőt leadni. Ugyanúgy mint a lábnál.
Fontos, hogy kell tartanod a törzsedet egyenesen, hogy a tüdőd megfelelő mennyiségű oxigént tudjon pumpálni az izmaidba.

Egy görnyedt, horpadt mellkasú ember egészen biztosan eredménytelen lesz a futásban.

Vagy ott van a karmunka. Igenis kell dolgoztatnod a karizmaidat, a válladat, a hátadat, és ez nemcsak esztétika.
Ugyanúgy, mint a jógánál. A jóga sem csak esztétika, hanem egy szerves része az edzésnek.

Valamit mindenképpen válasszatok.

Olyan legyen, amiben örömödet leled. Legalább heti kétszer 1 órát eddz, és akkor jelentősen hozzá fog járulni a futásteljesítményedhez is.
Lehet, hogy időben ezt nem fogod észrevenni annyira. Főleg az első időben nem fogod azt mondani, hogy hú, 3 percet javultam egy Margitsziget-körön.

Érzésben viszont egészen biztos, hogy nagyon hamar fog jelentkezni. Azonos idő mellett sokkal kevésbé leszel fáradt attól az edzéstől, vagy attól a versenytől. És akkor már megérte csinálni.

 

Ákos: 2015. november elején lejöttél egy funkcionális jóga órámra. Terepfutók, futók között ez nem szokás. Te miért tetted? Mi volt a célod?

Cs: 2015 őszén volt egy komoly térdműtétem. Elszakítottam a keresztszalagomat.

Igazából egy elég komplikált térdem volt akkor már. Volt egy gyulladás a jobb térdemben, részleges porcleválással, Baker-cisztával megfejelve a térd hátuljában. Erre még el is szakítottam a keresztszalagomat.
Persze ezek általában együtt járnak. Nagyon ritkán van egy Baker-ciszta önmagában, mert ez egy kóros gyulladás végeredménye. Vagy egy keresztszalag-szakadás sem úgy jön létre, hogy csak úgy elszakítod, hanem az is valaminek a folyamodványa.

Általában hosszú túlterheléses szakasz előzi meg, vagy például egy helytelen testtartás berögződése.

A helytelen testtartás elhúzza az egész vázrendszert, és kimozdítja optimális helyzetből a térdízületet. Ennek a következménye például a porckopás, vagy elgyengül az egyik szalag, a másik pedig sokkal feszesebb lesz. Valameddig még bírja, jó esetben akár a halálodig, rossz esetben elszakítod magadnak, és akkor ott a vége.
Én átugrottam egy patakon. Rosszul érkeztem, nem bírta a térdem. Talán szerencsés is, mert így jutottam el egy orvoshoz. Lehet hogyha nem szakad el, akkor annyira szétkopik a térdízületem, hogy nem tudnék futni.

Szerencsére az volt az első szava a dokinak, hogy nyugodjak meg, ezzel még lehet majd futni. Csak itt egy kicsit megvágjuk, ott egy kicsit hozzárakunk, meg hát nyilván rengeteg munka lesz benne, de aztán hogyha sikerül, akkor kapok egy új keresztszalagot. A combizomzatból csinálják. Kihúznak egy darab izmot, azt összehajtják nyolc rétegűre, összekötözgetik, fúrnak egy lyukat a sípcsontba meg a combcsontba, és oda szépen berakják. Gyakorlatilag új helyre új keresztszalag került, sokkal erősebb, így most már olyan keresztszalagom van, mintha 14 éves lennék, úgyhogy tök nagy előnnyel vagyok a saját korosztályomhoz képest.

Ezt szokták a szememre hányni, persze ez csak egy vicc volt.
Mindenesetre a műtét miatt rögtön elmúlt a Baker-ciszta. Teljesen visszahúzódott. A gyulladást pedig teljes egészében megszüntették, így ennek nincs már semmi nyoma.

Tudtam, hogy kell valamit tornáztatni, hiszen meg kell erősíteni a combizomzatot és a lábszárizomzatot ahhoz, hogy ez a keresztszalag terhelhető legyen, és ne jöjjön vissza ez az állandó probléma. Kerestem valamit, hogy hol tudnék nyújtani. Az edzőterembe, ahová járok edzeni, ott van funkcionális jóga.

Nem kellett külön helyre elmenni: így kerültem Ákoshoz (Vadász Ákos Tullió), a funkcionális jóga alapítójához. Vittem a papírjaimat, mutattam a zárójelentésemet, és akkor elkezdtem jógázni és azóta is járok hozzá – lassan két éve (2015 ősze óta).

 

 

 

Ákos: Milyen fejlődést vettél észre, amióta keresztedzésként funkcionális jógát gyakorolsz?

Cs: Lerövidült a rekreációs idő.

Sokkal kevésbé vagyok fáradékony, persze ez egy komplex dolog. A regenerációs időbe közrejátszik az is, hogy milyen terhelést teszel le mellé, milyen táplálék kerül be azonos időn belül, mennyit alszol abban a szakaszban. Sosem szabad egy dolgot kell kivenni – mert az mindig tévútra visz-, hanem egy teljes képet kell nézni.

Mivel ez egy komplex dolog, jó edzésnaplót vezetni. Beirkálod azt, hogy az adott verseny után mennyit aludtál, hogy vissza lehessen nézni. Az egészet kell összevetni. Egészen biztos azonban, hogy a tíz évvel ezelőtti regenerációs idő sokkal rövidebb. Hozzá kell tenni, hogy 47 éves vagyok.

Ahogy öregszik az ember, a pihenési időnek hosszabbodnia kéne, ezzel szemben rövidül. Ez egy abszolút visszacsatolása annak, hogy valamit jól csinálok.

Ebben persze benne van a táplálkozás, pihenés, a felszerelés, minden. De az, hogy jobb, egészen biztos.

Azt, hogy mennyivel rövidült a regenerációs idő, nagyon nehéz számokban kifejezni. Az biztos, hogy ennyit még életemben nem edzettem, mint most. Pedig mint mondtam, már 47 vagyok, és egy 20 évest nyilvánvalóan sokkal könnyebb terhelni, buzog benne a tettvágy. De az, hogy egy hónapban 26 napon keresztül zsinórban edzek, elárulja, hogy kipihenem magam köztük.

Persze rengeteg délutáni alvás – én bjutiszlípnek hívom – is van benne. Néha az edzőteremben alszom. Bemegyek az üres spinning terembe, és akkor ott alszom 20 percet, szóval nem kell itt olyan őrült időkre gondolni. Negyed óra alvás is rengeteget hozzátesz, főleg, ha ezt edzés után tudott csinálni. Vagy, ha nem tudsz aludni, mert olyan a környezet, ha csak pihensz, az is sokat számít.

Akár egy irodában is lehet lazítani. Bedugod a fülest, hátradőlsz, kiírod egy cetlire, hogy hagyjanak békén negyed órán keresztül, közben felhúzod a telefonodat, hogy csipogjon, és akkor pihensz negyed órát. Ez is sokat számít. Szóval nem kell itt egy ilyen „titokkamrára”, vagy színterápiára gondolni, mint amit az élsportolók használnak.

Nem kell nagy dolgokban gondolkodnod, csak egyszerűen olyanban, amit Te is meg tudsz csinálni.

Lerövidült az alvásidőm. Bár nem biztos, hogy lerövidült, hanem inkább több darabra van bontva, mivel rengeteget alszom délután. Volt olyan hónap, amikor 14 alkalommal aludtam délután.
Ezért is jó az edzésnapló, amit már mondtam. Hiszek a délutáni alvásban.

Például hétvégén mind a két nap szoktam aludni, bárhol vagyunk, akár vendégségben is. Engem nem érdekel, hogy mit mondanak az ottaniak. Tudom, hogy fél óra alvás után megint tudok enni, addig is szépen tud dolgozni az emésztésem. Ha aludnom kell, akkor alszom, ha őneki (házigazda) nem kell, akkor ő ne aludjon.

Szerintem ez az elfogadás lenne az alapja a sportnak, de sok embernek persze nem megy.

Daliásabb lett a testtartásom.

Ez az első időben volt szembetűnő, amikor elkezdtem jógázni.

Mert én sokat mellúsztam, versenyszerűen, és ez egy előre ejtett válltartást eredményezett. És sokat edzek mellre is.
A mellizom rövidülése az úszással együtt egy kicsit görbe testtartást eredményezett, ami mostanra úgy nagyrészt eltűnt, mert folyamatosan mondják, hogy húzd ki magad, húzd hátra a vállöved, emeld a fejed. Ez egy idő után rögzül, ezért erre már annyira nem kell figyelni.

A helyes testtartás az emésztésre is kihat. Majd próbáld ki, hogy ülj le egy székre úgy, hogy hátra billen a medencéd, és még a hátadat is meggörnyeszted, akkor gyakorlatilag összenyomódik a gyomrod, a tüdőt, a belső szerveid, a központi mag összenyomódik. Nehezebb úgy enni ülve, és terhelés alatt meg aztán bőven nehezebb. Helytelen, görnyedt testtartással simán előfordulhat, hogy nem fogsz tudni annyi kaját bevinni, amennyit kell, és akkor amiatt lesz ez a verseny kudarc.

Arról nem is beszélve, hogy milyen veszélyes rossz tartásban terhelni az ízületeidet, derekadat.

Sokkal rugalmasabbak az izmaim.

Az ultrában azért nagyon jellemző, hogy tíz-húsz óra futás után „Robot Robi” mozgással mozognak az emberek. Borzasztó csoszogóssá válik a lépésed, a lépés hossza lerövidül, a repülő fázis pedig a lehető legrövidebbé válik. Eleve az ultra egy takarékos mozgásmód, de egy merev izomzattal nagyon csúnya eredményeket tud okozni.
Tényleg egészen borzasztó mozgásokat lehet látni ultra versenyek végén.

Nekem is volt ilyen, amikor még jóval merevebb izomzattal rendelkeztem, de most inkább jellemző az, hogy egy verseny végére ugyan elfáradok, de nincs úgy beállva semmim, és szépen tudok nyújtani a végén. Meg hát kell is nyújtani a végén.
És akkor fél óra pihenés után, a zuhanyzás végén, amikor már ittam egy turmixot vagy egy fél liter alkoholmentes búzasört, úgy érzem, mintha kicseréltek volna. Megszűnt, hogy egy-két napig alig tudok mozogni, meg hogy nem tudok felállni a székről, mert alig tartanak a combizmaim. Ehelyett ruganyosabb a testem.

Persze a mai funkcionális jóga órán jóval kevésbé tudtam beleadni mindent, mert a tegnapi verseny után fáradtak az izmok, de nem is kell erőltetni a versenyt.
30 kilométeres verseny volt, tiszta sárban. Elfáradtam, de attól függetlenül lejöttem ma is.

Az izmaim állapotát nehézkes számokban kifejezni. Azt viszont észre lehet venni, hogy a mostani edzésmunka mellett a zsír szinte csorog le rólam. Amúgy sem vagyok egy zsíros ember, de itt szépen kezd látszani már a vállamnál, és a bicepszemnél az ér.

Nyárra, vagy majd  ennek az évnek a végére elérem szerintem a versenysúlyomat, ami alá már nem nagyon akarok menni.
Akkor majd nem tudom, hogy mi lesz, hiszen már most is borzasztó mennyiségeket eszem. Lehet, hogy akkor majd beáll a súlyom. Nem tudom, ez is egy jó kis kísérlet. Azért is élvezem, mert ez egy ilyen játék, és nem tudom, mi fog következni.

 

 

 

Ákos: Mit tanácsolsz még az ultramaraton-futóknak?

Csanya: Azt tanácsolom, hogy egy ultra versenyen nyugodtan üljél le, vagy akár feküdj le.

Miért ne feküdhetnél le?

20 vagy 30 óra van rá, hogy lefusd. Abba belefér, hogy egy-egy frissítő ponton lefeküdjél, vagy ha van egy szép, virágos rét, akkor álljál meg, aztán feküdj le!
Nyújtózzál ki, nyújtóztasd ki a hátad! Tarts három-négy perc pihenőt. A keringés is meghálálja ezt, mert akkor jóval könnyebben juttatja el a lábadba a friss vért, mintha állnál.

Miért ne tehetnéd meg?

Bármelyik edzésen meg lehet tenni. Hogyha úgy érzed, hogy túltoltad, túl vagy pörgetve, vagy a pulzusod az egekben van, és nem bírod visszafogni, akkor le kell feküdni, le kell ülni, aztán kész. Nem múlik azon semmi.

Nem kell egy-egy edzést vagy versenyt úgy felfogni, mint hogyha az életed múlna rajta.

Az emberi test egy állandóan változó rendszer. Nem egy gép. Vannak olyan időszakok, amikor nehezebben megy, vannak, amikor könnyebben. Egy nőnek a ciklusánál máshogy reagál a teste, mint amúgy. Mint ahogy a férfiaknál is a tesztoszteronszint sem egy állandó. Mennyisége rengeteg mindentől függ, és ez kihat a versenyre is.

Vagy amikor az adrenalin elszáll a rajt utáni időszakban, és látod, hogy túl magas a pulzus, mert túltoltad, akkor vissza kell venni.

Figyelj arra, hogy mit mond a tested, és hallgass rá.

Nem szabad ellenkezni vele, mert úgysem fog jó eredményhez vezetni Biztos, hogy vissza fog ütni. Nem tudsz bizonyos dolgokat túllépni. Saját magadat nem tudod túllépni.

Pihenjél!

 

Ákos: „The Csanya”, a sportoló és Csányi László, a magánszemély két különböző profilba kerül. Milyen vagy magánemberként? Például, hogy egyezteted össze a vállalkozói létet az edzéssel, és a családoddal?

Csanya: Jaj, hát ez jó kérdés.

Azért is választottam így külön kétfelé, hogy látszódjon, hogy az egyik az életemnek erről a részéről szól, a másik meg arról. Nem szeretem összekeverni ezt a két dolgot. Van egy csomó ember, aki megteszi, nincs ezzel probléma, én nem szeretném.

Hogyan egyeztethető össze?

Erősen összefonódik ez a két dolog: a sportéletem és az üzleti rész. Hiszen terepfutó versenyeket szervezek. Azt gondolom, hogy gyakorlatilag cégérként üzemelek. Sokkal hitelesebbé válik az egész úgy, hogyha látják a versenyemen induló futók, hogy én is futok, én is egy vagyok közülük.

 

 

Beállok közéjük rajt előtt egy másik versenyen.

Ekkor látom, mert a pillantások azért mindent elárulnak. Most nem arról beszélek, hogy jaj, de szeretnek vagy ilyesmi, hanem, hogy itt van Csanya, és ő is velünk fog fut. Látják, hogy nem kívülről dumálok. Van is egy ilyen mondás különben, hogy kétféle vezető van:

Az egyik azt mondja: Előre!
A másik azt: Utánam!

És a kettő között gigakülönbség van, ha végig gondolod. Én inkább azt mondom: Utánam!
Inkább szeretnék példát mutatni, hogy hogyan lehet ezt csinálni bármilyen korosztály számára. Itt nem arról van szó, hogy valaki túl fiatal vagy túl öreg, maximum az életkorához képest rossz edzésmunkát végez.

Nyugodtan lehet 20 és 70 évesen is futni ultrákat.

 

Ákos: Hogy osztod be az idődet? A vállalkozás sok időt visz el. Ezen kívül ott vannak az edzéseid, ami szintén pár óra egy nap. Ott vannak a gyerekek és a feleséged is. Mi a stratégiád, hogy mindenre jusson időd?

Csanya: Már ezért is délelőtti edzem, mert hogyha délutánra hagynám, akkor könnyen összecsapnának a fejem felett a teendők. Este tízkor már nincsen túl sok értelme kimenni edzeni, mert fáradt vagy. Biztos, hogy nem tudsz úgy teljesíteni, mint amit szeretnél. Tehát az önmagad felé való elvárás rögtön csorbulna. Jobban szeretem a reggeli edzést, és akkor délután megy a munka, a szervezés.

Délután hazajönnek a gyerekek, attól függ, milyen időszak van. Vannak nevezési időszakok, vagy amikor valamibe nagyon beleássuk magunkat Bobekkel. Akkor persze van olyan, hogy nem foglalkozunk a gyerekeinkkel. Minden családban vannak ilyen időszakok, de azért nyilván megpróbálunk időt szakítani rájuk.

Nagyon nehéz egyébként, mert nincsen munkaidőnk. Nem úgy van, mint egy normál átlagembernél, hogy bemegy nyolcra, négykor vagy ötkor kijön, és maga mögött hagyja a munkahelyét. Simán összefutok valakivel este egy mozi előtt, és akkor elkezd kérdezgetni valamilyen versenyről.

 

Ákos: Egybefolynak az életterületek?

Cs: Igen, egybefolynak. Az ő számára természetes, hogy ott jön Csanya, és akkor megkérdez valamit, mit tudom én, egy edzéselméletről vagy egy versenyről. Bele se gondolnak, hogy nekem az a pihenő időm vagy a magánidőm. Magánidő mint olyan, gyakorlatilag nincs.

Persze megtehetem azt, hogy nem veszem fel a telefont, vagy nem válaszolok egy e-mail-re aznap vagy gyorsan. Előbb-utóbb válaszolni kell rá, előbb-utóbb vissza kell hívni a nem fogadott hívásokat, úgyhogy tök mindegy, hogy mit csinálsz, mindenképpen el kell végezni a feladatokat. Nincsenek éles határok az életterületek között.

Úgy egyeztetem össze, hogy elfogadtam, hogy ez egy ilyen munka. Itt nincsen záróra – számomra legalábbis.

Vasárnap is felveszem a telefont, és akkor röviden válaszolok. Ha hosszabb téma, akkor megkérem, hogy beszéljünk mondjuk hétfőn délelőtt vagy délután, vagy majd visszahívom. Vagy írja le. Inkább írásban szoktak különben kérdezni szerencsére, és írásban könnyebb is válaszolni. Ez egy ilyen munka.

 

Ákos: Az óvodás gyerekek 80 százaléka olyan szakmában fog dolgozni, amely ma még nem is létezik. A Te lányaid ugyan már nagyobbak, mégis engem érdekel, hogy milyen szellemben neveled a gyerekeidet. Hogyan készíted fel őket a gyorsan változó világra, hogy piacképes tudásuk legyen.

Csanya: Ők szerintem valamilyen kreatív munkát fognak csinálni. Egyrészt Waldorf iskolába járnak, és az ott nagyon nagy hangsúlyt kap a teremtés. Hogy egy képet megteremtsen, egy szobrot, vagy egy faragást. Fantasztikus sok kézműves dolog van. Büszke vagyok rá, hogy alapító tagja vagyok a töki Waldorf iskolának.

Nincs annyira előtérben a számítógép, vagy az elektronikus része az életnek. Persze ez is fontos, én is sokat dolgozom számítógépen.
Ők olyan kreativitást értek már most el, amiről én még álmodni sem mertem volna gyerekkoromban. Olyan képeket festenek, hogyha megmutatom valakinek, akkor tényleg azt mondja, hogy mekkora tehetség.

Persze tudom, hogy nem. Nekem tetszik, de nem gondolom azt, hogy őrült nagy tehetségek, de mindenesetre ki tudják magukat fejezni.
Szerintem ők ilyen teremtő, alkotó irányba fognak elmenni.

Természetesen egy számítógépes munka is lehet teremtő, például egy számítógépes grafikus teremtő munkát végez. De azt nagyon nem szeretném, hogy valami irodában kuksoljanak neonfényben, és ott egy folyamat közepén valami kis rész dolgot csináljanak.

Én azt tartom igazi munkának, aminek van eleje, közepe, vége.

Például így dolgozik egy pék. Bejön a liszt, megcsinálják a tésztát, elkészül a kifli, és azt megveszi a vásárló. Ennek van egy produktuma, ez sokkal kézzelfoghatóbb. Az olyan munkákban, amik így nem ilyenek, nekem valami hiányzik.

Tisztelem azokat, akik ezt választják, ezt csinálják, mert valakinek ezt is kell csinálnia. Szerencsére van, aki ezt szeretné, de én mégis úgy gondolom, hogy a végeredménynek láthatónak kell lennie a munkát végző számára.

Itt vagy például Te is. Látod, hogy aki rendszeresen jár Hozzád, annak hogyan változik a teste, a testtartása. Hogyan javul, fejlődik a teste. És ott van egy eredmény. Látod, hogy ha valaki sérült volt, hogyan gyógyul, javul.

 

Ákos: Ilyenkor sikerélményt élek át.

Csanya: És igen, sikerélményt okoz.

 

Ákos: És ami tovább ösztönöz, hogy haladjunk tovább együtt.

Csanya: Szerintem főleg egy férfi számára fontos, hogy legyen sikerélménye. Egy nőnek például a gyereknevelés adhat hasonló élményt. Ő inkább érzelmi oldalról tud nagyobb sikereket elérni, mint a férfiak. Legalábbis nálam. Persze lehet, hogy csak belemagyarázom a dolgokat, de nekem biztos, hogy kell a végén a sikerélmény. Van kudarcélmény is, mert az is ugyanúgy vele jár.

Nincs siker kudarc nélkül.

Nem lehet az, hogy csak siker, siker, siker, siker, mert, akkor nagyon nagyot lehet esni a végén.

 

Ákos: Ha jól tudom, Te is első nemzedékes vállalkozó vagy. Ők viszont már a konyhaasztalnál szívják magukba a vállalkozó szellemet. Leülsz velük ezt a szemléletet tanítani? Vagy látják, hogy Bobekkel tervezitek a versenyeket? Tanítod-e őket, vagy úgy ragad rájuk inkább?

Csanya: Szerintem ahhoz még talán kicsik – 15 és 12 lesznek -, hogy tanítsuk őket, de az tény, hogy látják.

Tény, hogy a háznak az iroda része az étkező egyik sarkánál van. Amikor ők ott rajzolgatnak vagy festenek az asztalnál, akkor látják, hogy mi mit csinálunk.

Nálunk az élet része, hogy látják, hogy apa meg anya mivel foglalkozik.

Tudják, hogy futóversenyeket szervezünk. Csomó versenyen ott is szoktak lenni, és akkor vagy segítenek vagy nem, ahogy éppen kedvük tartja. Általában inkább segítenek. Igen, ők ebbe nőnek bele. Nem lennék meglepve egyébként, hogyha a családi vállalkozás részeként dolgoznának majd nagyobb korukban bármilyen területen, akár grafikusként vagy dizájnerként. De ha nem, akkor sincs semmi.

 

 

Nincsenek bennem ilyen szokásos apai elvárások, hogy az én gyerekem majd ezt vagy azt fogja csinálni. Nem szeretném én megmondani.

Ők külön egyéniségek, majd ők kitalálják maguknak, hogyha eljön az ideje.

De mindenesetre látják ezt, és nyilván egy másfajta közegben nőnek fel, mint ott, ahol apa egy távoli helyen csinál valamit. Ők látják a tervezési részét, látják a kivitelezést is, meg a végeredményt is. És akkor ez így beépült nekik a mindennapjaikba.

 

Érdekes adatok Csanyáról

• Magasság: 185 cm, régen mértem, attól is függ, verseny előtt, vagy után
• Testtömeg: 71 kg
• VO2 max: fogalmam sincsen
• Ébredési pulzusszám: 52
• Nyugalmi pulzusszám: 52, most, a jógaóra végén a lazításnál mértem
• Pulzusszám egylábas guggolás közben: 112 – nagy nehezen elérte a zsírégető tartomány alját
• Testzsírszázalék: 17,4%, meglepő módon, ami egy ultrafutónál sok
• Legnagyobb lefutott táv: 135 km

 

Csanya: Egyébként beszélgettem a VO2 maxról Olivérrel, mert múltkor viccesen kiposztoltam, hogy egy beszélgetés Olivérrel 10-zel megemeli a VO2 maximumomat. Szerinte nem annyira fontos adat a VO2 max, mint amekkora jelentőséget tulajdonítanak neki. Minél hosszabb a táv, annál kevésbé fontos. Egy sprinternek jóval fontosabb, és ott még lehet, hogy érdemes is mérni, ráadásul elég kevesen mérik rendesen.

Például ultránál nem az fog dominálni 100 kilométernél, nem az fog nyerni, akinek a legmagasabb a VO2 maxa. Természetesen akinek nagyon magas, az szeret ezzel ezzel hivalkodni, vagy szereti kirakni, mert ez egy olyan adat, ami ha olyan embereket talál meg, akiknek számít, akkor az egyfajta pszichológiai hadviselés is lehet.
Például Kilian Jornet kiírja a weboldalára, hogy neki 70 VO2 maxa, és akkor az akinek csak 65, az már egy lépéssel hátrébb is van. És akkor ez egy versenynél tud számítani.

Az én szintemen ez teljesen mindegy. Én nem tudom mennyi. De majd csinálok egy tesztet az óra alapján és megnézzük, hogy mennyi.

Egy óra által becsült számot sosem szabad száz százaléknak, készpénznek venni. Valódi laboratóriumi körülmények között terhelés alatt kell mérni, ahhoz, hogy ez valóban értelmes szám legyen. Egy óra a pulzusszámból, meg a betáplált adatokból (testsúly, magasság, férfi, nő) számol valamit.
Nyilván egyre közelebb lesz a valósághoz, hiszen javul az órák statisztikája, hiszen statisztika alapján számol. Mint ahogy a kalória felhasználást is statisztika alapján számolja, adott testsúly, adott nem és terhelésből számolja.

A testzsírról.

Egy futónak mindenképpen magas a 18%, de ez ugye a műtét utáni időszak volt. Amikor a műtét után voltam, jó pár hónapot kihagytam és nagyon keveset futottam. Enni pedig ettem ezért híztam. Kilóban nem is annyira mérhető, mert az izomtömeg borzasztó gyorsan tud csökkenni. Az izomtömeg súlya nagyon gyorsan tud csökkenni, a zsírtömeg az meg nagyon gyorsan tud növekedni.
Tehát ez sem mérvadó igazából, hogy valaki hány kiló.

Mindig nézni kell azt, hogy abból a hány kilóból mennyi a zsír és mennyi az izom.

Sokan szoktak azzal példálózni, hogy ő 100 kiló.

És akkor?

Ez csak egy adat a sok közül. Egy adatból nem szabad, sosem szabad kiindulni. Meg kell nézni, hogy a 100 kilóhoz például hány kiló a csonttömeg mert az is borzasztóan számít. Én elég madárcsontú vagyok, de van egy másik ember, akinek nagyobb a csonttömege. Mind a ketten 71 kilósak vagyunk, mégis más az összetételünk.

Ott van a zsír meg az izomtömeg aránya. Az is teljesen más tud lenni. Egy 70 kilós is duci például, ha nem 185 centi magas, de a csontozata ugyanaz, mint nekem. Na, mindegy. Szóval ezek elég komplex dolgok. Mindenki nézze magát a tükörben, és a centiket is érdemes nézegetni. Nem csak az számít, hogy ráállsz egy mérlegre, és az hány kilót mutat, mert az is csak egy darab adat, semmi több.

A reggeli ébredéses pulzus az egy jó támpont, támaszkodó adat. Megmutatja, hogy mennyire vagy kipihent. Egy élsportolónak akár 40 alatt is tud lenni, ami azért elég megdöbbentő. Van, akinél ilyenkor már az orvos segítségért kiált.

De nem kell megrémülni. Meg ez is egyéni. Önmagadhoz kell viszonyítani.

Ha naplózod, akkor látod, hogy tavaly, tavalyelőtt, meg most mennyi volt, és akkor ahhoz képest tudsz viszonyítani.
Azt, hogy most leírjuk, hogy Kilián Jornetnek most 34-es a nyugalmi pulzusa, az egy csodálatos adat.

A sajátoddal azonban csak akkor tudnád összehasonlítani, hogyha leírnánk azt, hogy Kilián Jornetnek hogyan alakultak a nyugalmi pulzusai az elmúlt 10 évben, és a tiéd hogyan alakult.
Az övé csökkent folyamatosan vagy ameddig persze az edzettsége engedte, a Tied meg ugrál össze-vissza, és akkor lehet látni a csúcsokat benne. El lehet gondolkodni, hogy az miért volt.

Látni fogod az időszakokat, amikor válság volt otthon a párkapcsolatban, és akkor emiatt stresszeltél, vagy a munkahelyeden, vagy lefagy a Windows 10, és akkor például ezért.
Ja, és használjatok Mcafee-t!

Ui.: Amikor a felkészülés részeként megnéztem és elolvastam minden Csanyával készült interjút, magával ragadott a lelkesedés, és a terepfutás szelleme. Azóta én is terepfutó lettem, idén már találkozunk is a kisebb versenyein.

Te is futsz? Akkor csatlakozz az okos futókhoz, akik nyújtanak és törzsizomzatot edzenek.

Itt iratkozz fel, és legyél eredményesebb futó: