Levél a jóérzésű, férfiszerető nőknek, és a Joy magazin főszerkesztőjének, Balogh Edinának. Tűrhetetlen, hogy egy 170 oldalas magazin egyetlen párkapcsolati cikke minősíthetetlen alattomossággal mérgezi a női férfiak iránt bizalmát, és általánosítva alázza a férfiakat.
Életmódemberként töretlenül küzdök azért, hogy a testedet méregteleníthesd, és életminőséged javuljon, és egy boldogabb, egészségesebb életet tudj élni.
Vannak azonban lelki mérgek is, melyek éppoly alattomosan avászkodnak tudatot intim szférájába, mint az ipari táplálék testidegen anyagai (tartósítószerek, E-k stb.) Ezeket a mérgeket is díszcsomagolásban kapod, és még fizetsz is érte. Erről is tudnod kell, hogy védekezhess ellene.
Már sokan és jogosan szóltak arról, hogyan torzítják a nők testképét azok a meghamisított képek, melyekkel egy mai nő naponta tömegével szembesül, a lehetetlen elvárások örök boldogtalanságra kárhoztató mételyét oltva a nő lelkébe.
Ráadásul ezen elvárásokat kivetítik a férfiakra, pedig valójában a fogyasztói társadalom táplálékláncának csúcsán pöffeszkedő lélekcsiszárok azok, akik ennek hátterében búvnak meg.
A női magazinok rendszeres pasifikázó ám tényszerűtlen és hazug cikkei pedig a nők férfiakról – és ezáltal a párkapcsolatról – alkotott képét befolyásolják igen súlyosan.
E savazó írások közül is a becsületsértés és az általánosító hazugság ganédombjaként díszeleg a Joy októberi számában címlapján a Miért hazudnak a férfiak? című álcázott agymosás.
Az előszóban erős nyitással kezd, hímhazugságnak nevezi a férfiak hazugságát. Hogy veszi a bátorságot a szerző, hogy a férfit hímnek nevezze? A hím az állat “férfija”, illetve bizonyos nyelvek főnéveinek neme. Egyetlen férfimagazinban sem olvastam olyat, hogy a nőket lenőstényezték volna. Ez a szóhasználat animális mélységbe taszítja a férfi megítétélést. Állatok vagyunk mi, férfiak?
A kan, csődör, bak, gúnár, gácsér, kos és egyéb szavakat hagyjuk meg a pásztoroknak, juhászoknak, csikósoknak stb. és állatorvosoknak.
A cikk szerzője meggyőződött arról, hogy a Föld lakosságának a fele, 3-4 milliárd férfi hazudik a párjának?
Ráadásul naponta átlag 200-szor?
Dolgozó férfiként egy átlagos napon nem is keveredek 200-szor olyan beszélgetésbe a feleségemmel, amikor hazudhatok.
Az aljas rágalmat két férfival (micsoda csavar) hitelesíti a cikk, egyik az Oxfordi Egyetem professzora, “a férfihazugságok nagy szakértője”. A cikkből azt is megtudhatjuk, hogy hazugságok terén kettős a mérce, “a nők szimpatikusabb hazudozók”, és “a lódító hímek rosszabbnak számítanak, mint a nők”.
Ez nemcsak igazságtalan és súlyos diszkrimináció, de gusztustalan személyeskedés is, amely a férfi személyét veszik célba, nem a hazugságait!
Hova süllyedt a fiatal nők gondolkodását és nézeteit formáló Joy magazin, mely egyetlen(!) párkapcsolati cikke ilyen infernálisan aljas módon sértegeti a férfiakat, és dönti romba a női bizalmat a férfi iránt?
A szóban forgó cikk után 3 oldallal pedig a Legyen még forróbb a szex című írást helyezték el pocsék érzékkel. Egy női magazin ennyire nem ismeri a női lelket, hogy azt sem tudja, a forró szexhez bizalom kell? Annak a nőnek adnak tanácsot, akinek a férfiak iránti bizalmát 3 oldallal előbb porig lerombolták, mint a Cornelius Scipio Karthágót?
És akkor mi lenne a Joy alternatívája, ha a férfi=hazug állat? A szingliség? A leszbikusság?
Vagy a mértéktelen vásárlásban találjon vigaszt a nő, amiről ez a magazin alapvetően szól?
Ilyenkor sírom vissza azokat az időket, amikor egy becsületsértésért párbajra hívhatták a becsületsértőt, akinek tetteiért felelnie kellett. Az effajta jelenség nemcsak a nők lelkivilágra mér övön aluli ütést, dönti romba a férfi és férfikép tekintélyét, de a következmények nélküli köpködés tanúbizonysága is egyben.
Kedves Balogh Edina, alaposan vizsgálja felül társadalmi felelősségét, hogy miféle tudatmérgező viperákat csempész a boldog párkapcsolatot kereső nők szívébe. Van éppen elég ellentét a nemek között, melyet inkább elsimítani, mintsem kiélezni kellene.
Hölgyeim, döntsétek el, milyen értékrendet támogattok avval a 445 Ft-tal.
Tökéletes írás… ideje is helyretenni a sok dilettáns, írni nem tudó, párkapcsolatok terén abszolút csőd nőimagazint amatőr módon összerakó “főnököt”,illetve minden magát újságírónak tituláló, firkálmányt a kezeik közül kiadó majmot.
Én személy szerint nem veszem ezeket a lapokat, de óhatatlanul beléjük botlok itt, ott, amott. Ha csak a fodrásznál a várakozás közben nézek bele, már elborzadok, micsoda kliséket húznak elő, milyen lélekromboló tartalmakat szabadítanak a világra.
És természetesen a férfiakról, mint valami ősellenségről írnak az esetek nagy többségében. A saját kedvesem nevében kikérem magamnak a hazug jelzőt-nem minden férfi az. Sőt… bár nő vagyok, sokkal jobban szeretem a férfitársaságot, barátilag is, mint a nőit. Valószínűleg nem véletlenül.
Kedves Ákos, köszönöm az írást!
Nina
Kedves Ákos!
Köszönet a cikkért, többek között azért, mert megerősített abban, miért is tartom hiteltelennek és öncélúnak a női magazinok nagy részét.
Ninához hasonlóan én is csak a fodrásznál lapozok ezekbe, hisz hangyányit belekóstolva már az újságírásba, él bennem a kíváncsiság a számomra kevésbé érdekes nyomtatott sajtótartalmakat illetően is. Izgalmas ezeket elemzői szemmel nézni. Az alapvető problémának azt tartom, hogy a nőknek szóló magazinok cikkei egy újságon belül leegyszerűsítve félig arról szólnak, hogyan fogadjuk el magunkat, miért ne akarjunk másokhoz hasonlítani, miért vagyunk egyediek, a másik fele meg azokról a szuper tippekről, hogyan fogyjunk le, vagy hogyan öltözzünk úgy és sminkeljük magunkat, mint x, y celeb… Bálványozzák, favorizálják és követendő példaképnek állítják be azokat a nőket, akik valójában elvárásoktól terhes társadalmi produktummá lettek az ismertté válás során. Mégis ők az etalon. Ha egy tesképzavarral és önértékeléssel küzdő tizenévest veszek alapul, hol segít neki a magazin abban, hogy helyesen és reálisan pozicionálja önmagát? Inkább csak összezavarja és belekapaszkodik egy-egy kijelentésbe. Bár a fentebb említettekre való tekintettel nyilvánvalóan ez az, ami kevésbé érdekli a szerzőt…
De visszatérve a fő témára, a baj az, hogy úgy sugárzik az említett Joy-os cikk soraiból a férfigyűlölet, mint a radioaktivitás Paks körül, és legalább annyira veszélyes is ilyen mélységesen degradáló sorokkal meg ki tudja honnan szedett százalékokkal megbélyegezni és beskatulyázni a férfiakat. Van valami, amit érzelmi intelligenciának hívnak. Ön ugyan rendelkezik ezzel Ákos, hiszen kellő érzékenységgel kiváló cikket írt a problémára világítva, sokan azonban a híjján vannak. Mi vajon a Joy filozófiája egy ilyen átgondolatlan tartalomközvetítés és véleményformálás tükrében? Én a hanyagelvűséget mondanám. Hol marad a felelősség? Ha az olvasó tanácsokat, útmutatást és párkapcsolati tippeket vár egy női magazintól, azt a következtetést vonhatja le mondjuk a „Miért hazudnak a férfiak” cikk kapcsán, hogy nagy eséllyel sorozatos kudarcoknak lesz kitéve. A 80% majdnem mindenki, amit pedig “komoly” kvantitatív kutatásokkal támasztanak alá, az akkor kőbe van vésve, hisz okos és sokat tapasztalt emberektől származnak, hogy óva intsenek bennünket…Mintha kiábrándultságot és egy erősen hiányos Maslow-piramist sejtenék a háttérben… Az ember lánya aztán minden férfi-nő interakcióba akarva-akaratlanul azt magyarázza majd bele, hogy a másik közeledése és szavai hazugság, megtévesztés, így inkább elébe megy mindennek, megkíméli magát a mély érzelmi kötődéstől, a buja tippeket ugyan elolvassa néhány oldallal arrébb és természetesen le is fog feküdni azzal a férfivel, akiben ugyan nem bízik, de ez nem is lesz fontos, mert a kémia az kémia. Alanyunk viszont mégsem fogja tapasztalni a várt hatást, érezni a teljességet és nem fogja érteni, hogy miért. Aztán mindez szépen lassan normálissá válik számára és megalkuszik. Azt gondolja ő ennyire képes megélni a testiséget. Persze addig is szemérmesen emeli le a polcról azokat a női magazinokat, amik a 100%-os gyönyör titkát fejtegetik és sorakoztatják fel a kuponfüzetek tárházát, mert azokat megérdemeljük…
Kedves Anna!
Szerintem lassan évtizedek óta erre a magatartásra nem lehet magyarázat a hanyagelvűség, csakis a szándékos és következetes mentális károkozás, agymosás, lezüllesztés. Anna, Ön túl jóhiszemű, hiszen magából indul ki. A tudat háborúját vívjuk! Magunkért és a gyerekeinkért, és minden emberi lényért.
Ha Ön belekóstolt az újságírásba, kérem, hallassa a hangját újra!