Pénteken voltam egy előadáson, ahol a betegségek lelki-szellemi hátteréről, és a gyógyítókról volt szó.
A gyógyító szaktudásával és együttérzésével segít beindítani a hozzá forduló beteg öngyógyító folyamatait.
A beteg így önmagát gyógyítja meg.
Ezért az igazi gyógyító mindig azt kérdezi magától:
Hogyan segíthetem elő az öngyógyító folyamatot?
Ennek megfelelőjét kerestem az oktatói pályán.
Szerintem egy oktató, egy tanár akkor jár jó úton, ha ezt kérdi magától:
Hogyan járulhatok hozzá ügyfelem testi-lelki-szellemi fejlődéséhez?
Ezen gondolkodva talált meg e Goethe-idézet:
“A boldogságot nem lehet ajándékba kapni.
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni.
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.”
Szerinted milyen a jó tanár?
Milyen a jó tanár? Hm. Kedves és határozott, figyelembe veszi a diák képességeit és tudja biztatni a határainak a tágításában. Következetes, szigorú, figyelmes és elhivatott a szakmája iránt. Saját maga határainak is birtokában van és folyamatosan tanul. Akár a diákjaitól is. Szerintem ilyen a jó tanár.:):):)
Köszönjük, Móni!