Összefogás. Segíteni egymást. Egy kis részlet Wass Albert Elvész a nyom című könyvéből megmutatja a kiutat a korunkat jellemző erkölcsi és anyagi válságból. A titok, amit mi magunk megtehetünk.
– Én más megoldást nem látok, Bács Tanase – felelte Jon Bursanu – lehet, hogy tévedek, de nem látok más megoldást.
Az öreg elgondolkozva nézett rá. Apró szürke szemével az arcát kutatta. Aztán megszólalt.
– És mi lenne, Jonel, mit gondolsz, mi lenne, ha valamennyi tisztességes ember összefogna? Valamennyi tisztességes ember ebben az országban? Nem aszerint, hogy román, vagy nem román. Hogy ilyen párthoz tartozik, vagy olyan párthoz. Csak aszerint, hogy tisztességes? Nem fegyverrel, csak úgy: hogy éppen összetartana, és segítené egymást? Én azt hiszem, Jonel, hogy sokkal több tisztességes ember van ezen a földön, mint nem tisztességes.
A volt miniszter megdöbbenve nézett az öregemberre.
– Lehet, hogy igazad van, Bács Tanase – mondta aztán lassan és lehajtotta a fejét – erre még nem gondolt, azt hiszem, senki. Pedig lehet, hogy igazad van. Csak az a baj, hogy nehéz összehozni az embereket…
– Mert elvadították őket – mondta az öreg szinte haragosan – már az iskolában vadítani kezdték őket s azóta is. Hogy ez román, ez meg magyar, ez meg zsidó, ez meg német, meg mittudomén. Hogy ez paraszt, ez meg iparos, ez meg városi úr. Hogy ez ilyen párthoz tartozik, az meg olyanhoz. Elvadították őket.