Balázs kitartó vendégünk, aki 2018 márciusa óta jár hozzánk, e cikk szerkesztésekor 149. alkalommal, és elhatározta, hogy kutatóévbe kezd. „Remélem az időszak végén, azt tudom mondani fejlődtem, és nem azt, hogy végignéztem ötven sorozatot a Netflixen”.

Kérlek, mesélj nekünk arról, amibe most belefogtál. Mindössze egy embert ismertek rajtad kívül, aki ott hagyta a céget, és kivett egy év szabadságot magának.

Tőzsdei kereskedéssel foglalkoztam 18 évig.  Amibe most belekezdtem azt a nyugati irodalom sabbatical-nak hívja, magyarul talán a kutatóév vagy szombatév a megfelelő fordítás erre. Arról szól, hogy egy hosszabb munkanélküli, de fizetett időszakra mész. Esetemben, a cég ahol dolgoztam nem támogatta ezt, így felmondtam. Szeretnék egy évet, aminek az első felében pihenek, a másikban pedig elkezdem újra fejleszteni magam és a karrieremre összpontosítani.

Sabbatical: féléves vagy három hónapos munkanélküli időszak. A cégeknél változóan lehet fizetett vagy fizetetlen. A fizetett esetében a cég megszabja milyen önfejlesztő feladatokat kell elvégeznie a dolgozónak, például egy új idegen nyelv elsajátítása. A fizetés nélküli vagy esetleg fizetés csökkentett változatokban, a munkaadó semmilyen elvárást nem támaszt az időtöltés tartalmával kapcsolatban. A munkáltatóknak ez azért éri meg, mert az időszak végén egy újra motivált és feltöltődött tagot kaphatnak vissza, és kevesebb kulcsembert veszítenek el.

 

Milyen dolgokat szeretnél tanulni?

El szeretnék kezdeni főzni, és valamilyen sport is tervbe van, mint a jóga vagy a biciklizés. Ezek hasznos hobbik, amikben szeretnék elmélyedni. A kék túra egy hosszabb szakaszát is szívesen végig járnám. Remélem az időszak végén, azt tudom mondani, fejlődtem, és nem azt, hogy végignéztem ötven sorozatot a Netflixen.

 

100 funkcionális jóga alkalom után minden vendégünk kap egy bronz logós pólót. Balázs ezt már megszerezte.

 

A gyerekeimmel is több időt szeretnék tölteni. A közelmúltban volt, hogy nyolcig dolgoztam. Így még csak elmenni sem tudtam értük, amikor sportoltak vagy a saját hobbijaikkal foglalkoztak. A kislányom lovagol, ami egy nagyon értékes és szép sport, most pedig én is bele tudok tekinteni a világába. Tizennyolc évet dolgoztam egy cégnél és most hogy ennek vége szeretném jobban megismerni a családomat.

 

Mikor döntötted el, hogy kell a szünet?

A tőzsdei kereskedés ahhoz kötött, hogy mikor vannak nyitva az amerikai, európai tőzsdék. Mi akkor kell, hogy kereskedjünk. Én nem kereskedő voltam, hanem elemző, de ennek ellenére sokszor besegítettem a kereskedőknek is. A munkám pozitív oldala a rugalmassága volt. Dolgozhattam otthon is, persze attól még ugyanúgy el kellett kezdeni 10-kor, és csak este 8 vagy 9 órakor fejeztem be. Az utóbbi 2-3 évben úgy éreztem, egy helyben állok, nem fejlődök, és nem is láttam erre sem lehetőséget, sem kiutat cégen belül.  Bár hozzá kell tenni, hogy megbecsülték a munkám.

A döntés nem két hete született természetesen, már két éve terveztem ezt az egészet. Az anyagiak miatt szükséges is, hogy jóval előre tervezz. Szerencsés vagyok, hogy a munkámból adódóan az átlagnál jobban kerestem, így félre tudtam tenni annyit, hogy a családomat eltartsam. Ez az alapja ennek az egésznek. Pénzügyekkel foglalkoztam, tisztában is vagyok vele, mennyi pénz kell egy hónapra vagy egy évre előre. Nem akartam őket úgy otthagyni, hogy gondot okozzak, de pont váltás volt a tulajdonosnál, és a projektjeink le lettek zárva. Jöttek volna új dolgok, így tökéletes volt az időzítés, itt szálltam ki. Búcsú bulit is kaptam, és azt mondták, ha szeretnék egyszer visszatérni, ők várnak majd szeretettel, ez nagyon jólesett.

 

Érzékelni fogjátok, hogy spórolnotok kell?

A gyerekek nem, sőt senki. Mindig is kordában tartottam a pénzügyeket, nem szálltunk el, inkább gyűjtögettünk. Amikor még az egyetemet kezdtem, nem hogy anyagi hátterem nem volt, de mínusz 700 ezerről indultam a diákhitel miatt. A szüleimre nem akartam támaszkodni, de volt egy célom: egy ingatlan. Svájcban kezdtem el dolgozni a külföldi tanulmányok mellett. Ilyen fiatalon tanultam meg spórolni, és össze is jött a saját ingatlan. A spórolást nem hagytam abba ezek után sem, és megvolt ennek a maga szépsége. A pénzügyben is a pénz miatt kezdtem el dolgozni, nem a világ megmentése motivált, ezt bevallhatom. A saját és mások pénzét gyarapítjuk, ebben semmi rossz nincs persze.

A pénz így megvolt, a kollégáimmal is jól kijöttem, de valami hiányzott.
Valószínűleg a lelkesedésem veszett el, kiégtem. Ezen már más nem segíthetett, csak a szünet.

Sokáig voltam egy helyen, ami nem is baj, de közben egy helyben is maradtam.

A csomó dolog, amit hanyagolnom kellett – pedig vágytam rá – oda vezetett, hogy döntenem kellett.

Dönthettem aközött, hogy maradok, és még jobban belesüllyedek ebbe, vagy hű maradok az érzéseimhez, és kitörök a megszokottból.

 

Hogy reagált rá a környezeted?

A szűkebb és tágabb családom is nagy elfogadó velem szemben. Látták, milyen komolyan vettem eddig a munkám. Nem félnek tőle, hogy „most mi lesz velem”. A barátaim kicsit irigykednek, de ezt meg lehet érteni. Lehet, majd később én fogok irigykedni a munkájukra. Sokan szeretnének belevágni egy ilyenbe, de nem mernek. Pedig van, aki megtehetné, de érthető, miért.

Engem nem vonzanak azok a dolgok, amikhez rengeteg pénz kell, inkább úgy fogalmaznék, hogy nekem idő kellett a hobbijaimhoz. Így azt vásároltam.

 

 

Az utolsó kérdésem az, hogy hogy érzed magad most?

Azt tudom mondani, hogy jól. Feltalálom magam, van egy kertes házam és ingatlanjaim. Mindig van mit csinálni, de nem is szeretnék csak ezekkel foglalkozni, ahogy már említettem. Jöhet a főzőtanfolyam, a családi programok, és a lelki önfejlesztés, spiritualitás, amikre eddig vágytam.

Vadász Ákos Tullió interjúja, szerkesztette: Dadányi Anna

A szabadtéri képek az olaszországi Garda-tónál készültek, a táboromban. Kattints ide, hogy rólad is ilyen szép helyen készüljön fénykép.

Cikkekért, gyakorlat(sor)okért itt iratkozz fel:





X