Pénteken voltam egy előadáson, ahol a betegségek lelki-szellemi hátteréről, és a gyógyítókról volt szó.

A gyógyító szaktudásával és együttérzésével segít beindítani a hozzá forduló beteg öngyógyító folyamatait.

A beteg így önmagát gyógyítja meg.

Ezért az igazi gyógyító mindig azt kérdezi magától:

Hogyan segíthetem elő az öngyógyító folyamatot?

Ennek megfelelőjét kerestem az oktatói pályán.

Szerintem egy oktató, egy tanár akkor jár jó úton, ha ezt kérdi magától:
Hogyan járulhatok hozzá ügyfelem testi-lelki-szellemi fejlődéséhez?

Ezen gondolkodva talált meg e Goethe-idézet:

“A boldogságot nem lehet ajándékba kapni.
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni.
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.”

Szerinted milyen a jó tanár?





X